Praetorianusok - A római császári testőrség felemelkedése és bukása
Az ókori Róma elit testőrségét, a pretoriánus gárdát még Augustus hozta létre Kr. e. 27 körül a saját és a családja védelmére. Az idő előrehaladtával a pretoriánusok egyszerű védelmezőkből komoly politikai tényezővé nőtték ki magukat: császárokat emeltek trónra, vagy éppen taszítottak le onnan - utóbbiak közül talán Caligula és Nero a legismertebbek.
A római államélet középpontjába került pretoriánusok története, belső struktúrájuk, szervezeti ethoszuk, csoportdinamikájuk nemcsak önmagában érdekes (az ókori Róma történetének nagy és izgalmas szelete ez), hanem szerepük révén az előképei minden későbbi hasonló szerveződésnek, amikor az "őrzők" a helyzetükből kifolyólag valós hatalomra tesznek szert, és a hatalom formális birtokosainak is számolniuk kell ezzel - még ha többé nem is fajultak el a dolgok ennyire, mint Rómában.
A könyv részletesen bemutatja a pretoriánus gárda struktúráját, működését és szerepét, fegyverzetét és ruházatát, a pretoriánus szimbolikát (a Tiberius császárra utaló skorpió volt az egyik fő jelképük) és mindezek változását a több mint háromszáz éves történetük során, amely végére Nagy Konstantin császár tett pontot Kr. u. 312-ben, amikor is feloszlatta a gárdát.
A pretoriánusok mellett értelemszerűen a könyv főszereplői a római császárok is, akik egyszerre voltak parancsolói és túszai is a pretoriánusoknak. A könyv a mának is szólóan tanulságos és egyben részletes bepillantást kínál a római főhatalomért folytatott hatalmi harcokba, a római történelem legizgalmasabb epizódjaiba.
Róma császára
Mary Beard a nagy nemzetközi sikert aratott SPQR című könyvében az ókori Róma ezeréves történetét mondja el a vaskori kezdetektől egészen addig, amíg az egykori kis városállam a Földközi-tenger vidékének vitathatatlan urává vált. Most, több mint harmincévnyi tanítás és tudományos kutatás után Beard a Római Birodalmat uraló egyéneket állítja reflektorfénybe. Julius Caesarral kezdi a sort, és csaknem háromszáz éven, mintegy harminc császáron keresztül a 235-ben meggyilkolt Severus Alexander uralmáig kalauzolja az olvasót.
A Róma császára nem az uralkodók megszokott, kronologikus felsorolása, amelyben egyik császár követi a másikat: az őrült Caligula, a szörnyeteg Nero, a filozófus Marcus Aurelius, a perverz Heliogabalus és így tovább. Beard ehelyett más, mélyebb és fontosabb kérdéseket vet fel: valójában miféle, mekkora hatalommal rendelkeztek Róma császárai? Tényleg annyi vér áztatta a császári palota padlóját? Milyen vicceket mesélt Augustus? Mi történt valójában Hadrianus és kegyeltje, Antinous között? Beard könnyedén vegyíti a magasztosat a profánnal, megmutatja, milyen volt a császár élete a palotában, a versenyeken, az utazásai során, sőt még azt is, hogy miként ment a mennybe.
Eközben elmeséli a császári hatalommal kapcsolatos ókori fikciókat, megdönt néhány, általunk kinyilatkoztatásként kezelt feltevést, köztük azt a képzetet, hogy a császárok mind egy szálig brutális és kegyetlen zsarnokok voltak. Beard bemutatja a császárok feleségeit, szeretőit, riválisait, rabszolgáit, udvari mulattatóit, a katonáit és az egyszerű embereket, akik petíciókat nyomtak a kezébe, akiknek ügyes-bajos dolgaiban Augustus ítélkezett, és akik juttatásait az adójáról elhíresült Vespasianus fia hagyta jóvá.
A szex, a társadalmi osztályok és a politika finoman árnyalt bemutatásával a Róma császára megkérdőjelezi az ókori rómaiak császári hatalommal kapcsolatos elképzeléseit (és egyúttal a mieinket is), amikor bemutatja, milyen volt a leggazdagabb, legfényűzőbb, leghatalmasabb és legveszélyesebb római polgárnak lenni; úgy foglalja össze a római történelmet, mint eddig még soha senki.
Germanicus - Róma legnépszerűbb hadvezérének sikerekben gazdag élete és rejtélyes halála
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
Germanicus, az idősebb Drusus fia merész harcossá, köztiszteletben álló ügyvéddé és elismert művésszé vált felnőtt korára. Augustus unokáját, az idősebb Agrippinát vette feleségül, akitől kilenc gyermeke született, köztük a későbbi császár, Caligula.
Rátermett hadvezérként előbb Illyricumban szolgált, majd elfojtotta a rajnai légiók zendülését, és ő vezette a Germania visszafoglalására indított hadjáratot, ahol üldözőbe vette a rómaiakat Teutoburgnál legyőző Arminiust, és helyreállította a nemzet becsületét. Tiberius császár közel-keleti különmegbízottjaként megkoronázta Armenia uralkodóját, valamint vérontás nélkül a Római Birodalomhoz csatolta Kappadókiát és Kommagénét. 34 évesen, Syriában bekövetkezett titokzatos halála mély gyászba taszította a római világot, és a kora császárkor egyik legnagyobb kirakatperéhez vezetett.
Az idősebb Drususról szóló nagy sikerű életrajzi mű, a Dicsőségre szomjazva szerzője jóvoltából a nagyközönség először olvashat Germanicus életéről, eredményeiről és örökségéről egyetlen kötetbe foglalva.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
