3 db Faludy György könyv: Elfeledett versek - Kötetbe nem sorolt és publikálatlan művek + Erotikus versek + Börtönversek 1950-53

Elfeledett versek - Kötetbe nem sorolt és publikálatlan művek Kötetbe nem sorolt és publikálatlan művek Mindig a fennálló irodalmi rend ellen lázadt, sosem publikált a Nyugatban. Az őt híressé tevő átköltéseket legkiválóbb kortársainak hada ítélte el; fordítási, az antik formákat elvető és helyesírási tanait a hivatalos literatúra mindig elvetette. Életútja is többször elsodorta az irodalmi élet fősodrából. Mindezek ellenére mégis folyamatosan népszerű volt az olvasók körében, ifjúságától haláláig a közönség szeretete övezte. Ez a születésének századik évfordulójára megjelent válogatás eddig ismeretlen verseit gyűjti össze: kéziratban maradt, újságokban megjelent, ám kötetbe soha sem sorolt, valamint ifjúkori kötetekben szunnyadó költeményeket nyújt át az olvasóknak. Erotikus versek A világlíra 50 gyöngyszeme - Faludy György műfordításai Börtönversek 1950-53 Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborában. A ,,csináltam" igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisitő táboraiban, papir és irószer nem állt a rabok rendelkezésére. Igy ezeket a verseket ,,fejben csináltam"... Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kivül hagytam. Ha az első négy sort elkészitettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tizszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és igy tovább, mig a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig irtam? száz sort, ötszázat, ezret... A fogdáról egész kötet költeménnyel - ezzel a kötettel - fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből - akármilyen is legyen irodalmi értékük - erőt tudtak meriteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kivánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkivül valószinűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a bűntetőtábort feloszlatta... F. Gy.