Szép, megkímélt állapotú könyvek. Az Észak nomádjai kötet rendelkezik az eredeti védőborítóval. A kötetekben tulajdonosi pecsét van.
Az inkák birodalma
A spanyolok túl voltak már a mexikói és középamerikai kultúrnépek birodalmainak meghódításán, amikor Dél-Amerika magashegyvidékének, az Andoknak kultúráit megismerték. Ahol a fehér megváltók először megvetették a lábukat, Espaniolán, Haitin, a bennszülött népesség száma, amelyet a foglalás idején hatvanezerre becsültek, mintegy hét-nyolcezerre apadt. Hasonlóképen apadt a valóságban az arany, - szemben a képzelet korlátlan gazdagságával - minél inkább megközelítették forrásait. Az elért területektől északra és délre keresett aranyvárosok nyomorúságos indiánus falvaknak mutatkoztak, ha áthatolva őserdőkön, halálos lehelletű áradásos pusztaságokon, jeges szélű felföldek kőgörgetegein a kincskereső lovagok elérték őket. Az aranyhorizont mindenütt elborult, ahol csak megjelentek; a megkínzott rézbőrűektől kipréselt kincsek nem bizonyultak maradandóbbaknak, mint a hazai élet nehezen megszerezhető és gyorsan enyésző örömei. Mégis valahol kellett egy kiapadhatatlan kincsforrásnak rejtőznie, ezt mindannyian érezték, akik eljöttek ide a bizonytalanba, csodák és ígéretek földjére. Mert ha ez a munkátlan földi paradicsomot megvalósító kincsforrás nincs sehol, úgy nem volt érdemes vállalni az ezer nélkülözést, nem volt érdemes felfedezni az új világot, nem volt érdemes a Mindenhatónak megteremtenie a világnak ezt a meseszerű felét, ismert és mindennapi fele mellé. Ezt mindannyian tudták, az előretörés minden új csalódása ellenére. A nagy délamerikai szárazföldnek még csak némely szakadozott partvonalát ismerték. Ezeken a parti foszlányokon kevés kincset találtak, de olyan jelekből, amelyeket csak a hivatott vesz igazán észre, a hívatlan érdektelenül megy el mellettük, mindig tisztábban és világosabban mutatkozott meg, hogy messze a parti mangrove-mocsarak, őserdők és hegyláncok mögött, ez a déli szárazföld rejti magában amaz országot, ahol a gyönyört nem kíséri az elmúlás és a belefáradás nyomorúsága, az arany, amiért az örömök megszerezhetők, soha ne m fogy ki és nem kíván verítéket. Már Columbus is e déli part foszlányok mögött kereste a földi paradicsomot.
Tibet
Kőrösi Csoma Sándor a magyarok őshazáját Belső-Ázsiában kereste, a világ legnagyobb lefolyástalan, középponti, centrális vidékén. Ennek a roppant vidéknek a vizei nem érik el a tengert, a világrészeket elválasztó és mégis az egész földet összetartó, egybefoglaló őselemet. Ezek a lefolyástalan vidékek az igazi szárazföldek: a középponti szárazföldek a kontinenseken belül és ezért is nevezzük őket a tengerekkel valamilyen vízi úton összefüggő periférikus területekkel szemben centrális vidékeknek. Közülük Belső-Ázsia a legnagyobb és a leginkább ,,középponti", a leginkább ,,szárazföldi". Itt találhatók a Földnek azok a pontjai, amelyek legtávolabb vannak a tengertől. Ezek a lefolyástalan középponti vidékek a legelzártabbak; noha éppen a világrész déli és keleti periférikus vidékeinek hatalmas folyói keskeny utakat törnek maguknak a peremhegységek sziklafalába s így némi, nagyon nehezen megközelíthető réseket ütnek a belsőázsiai nagy felföldeknek eltávolodott zártságán.
India népei a szelíd hegyekről és a mély lapályokról észak felé tekintettek; ők a világot óriási hegységnek képzelték és úgy tudták, hogy az emberi élet területeit lezáró fehér hegyek ott Északon ennek a világhegységnek a csúcsai. A Himalája csúcsai és mindaz, ami esetleg még túl van rajtuk, már az istenek közvetlen életterülete, akárcsak maga az égbolt. A levegő súlytalan ott s az ember oly könnyűvé válik, úgy elveszti földhözkötöttségét, mint a hegyek fölött a nap tiszta ragyogásában és az ég kékjében szárnyaló madár. A természet ott a belső látomások színeit ölti magára. Akik elértek oda és látták a felkelő és lenyugvó nap színjátékát a világ csúcsai felett, szemlélhették ezeket a természetté vált látomásokat. De nagyon kevesen tértek onnan vissza. Az út, amely odavezetett, az istenek útja, amelyen leszállnak, ha válogatva a megtestesülések ezerféle játéka közt, meg akarnak jelenni az emberek, az állatok és a növények világában. Ott fenn, az ő világukban minden sokkal közvetlenebbül, tisztábban tükrözi lényüket; a fergetegek, amelyek minden életet kioltanak, akárcsak a rombolva építő Siva karjai; a sziklatömegek szakadatlan mozgása és dörgése; az ezerszínű, folyton változó tűzijáték a jégmezők, szüntelenül virágzó hegyi őserdők, kősivatagok és rejtett tavak felett elsuhanó nap könnyű tánca nyomán. Mivel pedig az út, amely ide felfelé vezet, az istenek útja, régen mindazok, akik szent halálra törekedtek, vagyis a megsemmisülés felett ívelő keskeny hídon, amely a jelen élet megszüntétől átvezet egy új megtestesüléshez, az istenekkel akartak találkozni, megindultak ezen az úton, a világ csúcsai, az istenek szállása felé. a földit maguk mögött hagyták, mindig magasabbra jutottak, amíg megtalálták, amit kerestek, és többé nem tértek vissza. A vándorok egy része megpillantotta a hegyet, amelyet mi Mount Everestnek nevezünk, a hegyeken túli tető lakói pedig Csomolugmának, a föld istenanyjának hívnak. Voltak olyanok is, akik nem a szent halált és az istenekkel való találkozást keresték a felfelé vezető úton, hanem a hegyeken túlról a világ látomásaihoz nélkülözhetetlen aranyat hozták a földi isteneknek, a mahárádzsáknak. Ezeknek az útjait azonban épp oly kevéssé ismerték a többi halandók, mint azokét, akik az időleges halál és újjászületés vándorútját járták a hegyekben.
Észak nomádjai
Hölgyeim és uraim, vegyék fel legmelegebb ruháikat, ha van prémes bundájuk, ne sajnálják előszedni a naftalinból, s ha van jó meleg teveszőr vagy akár jegesmedvebőr-takarójuk, terítsék magukra, mert oly vidékekre utazunk, - túl a 60. északi szélességi fokon, túl a sarkkörön, sőt túl a 70. északi szélességi fokon is - ahol sokszor a legvastagabb, legmelegebb ruha is kevés az Északi Jeges-tenger fagyos szele ellen. Jöhet hóförgeteg, amely nulláslisztté őrli a havat s a ruházat legparányibb résén keresztül orozva belopja a nyakunkba vagy a hónunk alá. Jöhet olyan hideg, hogy orrunk percek alatt hófehérré fagy és nincs ellene más védekezés, mint felkapni a kutyaszánkó vágtatása közben egy marék havat és dörzsölni, dörzsölni addig, amíg meg nem pirosodik. Rénszarvas szánkó vágtat velünk szélsebesen a félhomályban a csikorgó vagy már keményre fagyott havon s közben a Jeges-tenger felől félelmetesen visító orkán támad. Lehetetlen tovább folytatni az utat a hósivatagon, - meg kell állni, a szánkókból védőfalat kell építeni a szél komiszsága ellen, mögé kell bújni és várni kell, várni - természetesen nem meleg szobában, hanem ott kint, a szabad ég alatt, ötvenfokos hidegben, amíg a szél ereje gyöngül és tovább lehet folytatni a kéjutazást Szibéria végtelen hómezőin. A rénszarvasok pihenés közben nekiállnak, hogy lábukkal a hó alól zuzmót kaparjanak ki maguknak; őket nem feszélyezi a hóvihar s a bennszülött nomád kísérő gondtalanul csihol magának tüzet tűzszerszámából. Pipára gyújt, nagyot húz pálinkásbutykosából és egykedvűen várja, hogy vége legyen a viharnak. Neki mindegy, hány napig üvölt az orkán, nincs sietős dolga, akár egy hétig is elüldögél egyhelyben, ha van elegendő szárított hala vagy rénszarvashúsa, de ha nincs, akkor sem esik kétségbe. Egyszerűen levágja valamelyik kövérebb rénszarvasát, megissza meleg vérét és ha nem tudja megfőzni húsát, jóízűen elfogyasztja nyersen is.
Az út, amelyre vállalkozunk, a legkevésbé sem kies, - ahogy romantikus utazók szokták ajánlgatni útleírásaikat, de érdekesebb és izgalmasabb, sőt veszélyesebb is, mint az afrikai utazások, vagy legalább is éppen olyan veszélyes, bár itt igazán a legkevésbé sem kell napszúrástól tartani. Ha nálunk a hőmérő lesüllyed mínusz húsz Celsius-fokra, katasztrófának érezzük, behúzódunk lakásunkba és nehezen szánjuk rá magunkat, hogy önként kimozduljunk a házból; lemondunk a kávéházról, a megszokott délutáni kaláberről, mert odakint kellemetlen, riasztó, kétségbeejtő veszélyesen hideg az idő. Ezen az úton, amelyre most indulunk, a húszfokos, szélcsendes hideg balzsamos, enyhe simogatás, amely mellett észak bennszülött nomádja kitűnően érzi magát. A gyerekek vidáman hancúroznak a hóban, a felnőttek kiülnek a sátor elé pipázni, a legény szerelmesen szorongatja kezét szíve választottjának, s eszük ágában sincs dideregni, panaszkodni az időjárás ellen.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
