"Ahogy a legjobb történelmi regények esetében lenni szokott, a Skarlátszín öltések elbeszélője is azonnal rabul ejt. A történet valóságosnak hat, miközben teljesen belehelyezkedünk a 19. század nyüzsgő világába. Ez a világ Amerika szabadságát ígéri, a szabadság árát azonban azok az amerikai őslakosok fizetik meg, akiket elpusztít, azok a rabszolgák, akiket láncra ver, és azok a nők, akiket eltipor. Ez a történet magáról Amerikáról szól, és a dühről, a tisztességről és az irgalomról, amelyben formát öltött..." - Gillian Flynn "Egész télen a lepárlóban maradok, selyemruhákat varrok, és dúdolok a még meg sem született gyermekemnek. Hímzek, és addig tanulmányozom, válogatom a színeket, míg biztosan tudom: a vörös a szenvedély és tudás színe, de fájdalomra is figyelmeztet. A kék a remény. A sárga az igazság, kivéve akkor, ha a tűz lángjaiban jelenik meg. A narancssárga az öröm. A zöld a jóság és az otthon. Mercy hangja lilásbarna és sárga, mint az őszi táj, amely készül a télre, aztán pedig az új tavaszra. Az ékkövek színe anyám hangja, Eveline ametisztlila szavai, az erdőbeli nők suttogása - ők azok, akik látható és sokszor észrevehetetlen módokon is segítik egymást. Szó sincs róla, hogy boszorkányok lennénk vagy tündérek, vagy hogy tagadnánk Istent. Arról van szó, hogy együtt szebbek és erősebbek vagyunk, mint külön-külön." "Ami igaz, az gyakran rejtve van... a vallásos hév kegyetlenséget takar, a hétköznapiság álarca mögött sötét vágy rejtőzik." Isobel Gamble fiatal varrónő lelkét súlyos, több generációra visszanyúló titok nyomja, amikor férjével, Edwarddal az 1800-as évek elején Skóciából az újvilágbeli Salembe indul. Új életet akarnak kezdeni, ám Isobel néhány nappal a megérkezésük után máris magára marad, és egyedül kénytelen boldogulni az idegen országban. Amikor találkozik a fiatal Nathaniel Hawthorne-nal, azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz. Nathaniel lelkét beárnyékolja családjának sötét múltja, nagyapja ugyanis a salemi boszorkányperek hírhedt bírája volt. A férfit egyedül a sugárzó és tehetséges fiatalasszony, Isobel tudja csak kizökkenteni komorságából. Ahogy telnek a hetek, és Edward biztonságos visszatérése egyre valószínűtlenebbé válik, Nathaniel és Isobel veszélyesen közel kerülnek egymáshoz... A Skarlátszín öltések a művészi törekvések, az ambíció és a vágy időtlen története, amely arra keresi a választ, létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban.
Még a legszigorúbb irodalomkritikusok is úgy tartják, hogy Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakja. 46 éves korában készült el az első, ám azonnal nagyhatású regénye, A skarlát betű. A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
