2 db Oscar Wilde mű: A readingi fegyház balladája + Gránátalmaház (Két mű egybekötve)

A readingi fegyház balladája Előszó >>A readingi fegyház balladája<< először 1898-ban jelent meg, még pedig nem a szerző nevével, hanem, mint a C. 33. számú rabnak a munkája. Ezt a számot viselte Wilde Oszkár a readingi fegyházban, ahova 1895 novemberében jutott, miután a rárótt két évi büntetés egy részét, mintegy fél esztendőt, másutt töltötte el. 1895 május 25-én hangzott el az itélet, mely a nemrég dicsősége tetőpontján álló költőt egyszerre lelökte a gyalázat fertőjébe. Azt a nagy erkölcsi botlást, melyet csak megbomlott idegrendszerrel követhett el, a legkeményebben sujtották, amennyire csak a törvény engede; sőt a biró, mikor ez itéletetkihirdette, hozzátette azt is, hogy még ezt sem tartaj távolról sem elegendőnek. Gránátalmaház AZ IFJÚ KIRÁLY. A koronázás napjára virradó éjszaka volt, s az ifjú király egyedül időzött csodaszép szobájában. Udvaroncai magára hagyták, miután földig hajoltak, mint a nagy nap szokásos szertartása megkívánta. Valamennyien a királyi várkastély nagy csarnokába vonultak, hogy ott az udvari szertartásmester utoljára, még egyszer kioktassa őket. Hiszen akadt közöttük még mindig egynéhány, aki csak úgy, mint azelőtt, még mindig egészen fesztelenül mozgott! Már pedig mondanom sem kell, hogy ez udvaroncban igen nagy hiba. A fiú, - mert fiú volt még csak a maga tizenhat esztendejével, - nem búsult távozásukon. A megkönnyebbülés halk sóhajával ledőlt fekvőhelyének puha, hímzett vánkosaira, s ott pihent, lobogó szemmel és félig nyitott szájjal, mintha barna erdei faun vagy a bozót fiatal vadja lett volna, amelyet csak az imént fogtak el a vadászok. Hiszen vadászok találták meg őt is, azok hajszolták fel - úgyszólván véletlenül, - amint mezítláb, kezében a fuvolával, a szegény kecskepásztor nyája után ballagott, aki felnevelte, s akit mindig édesapjának gondolt. Mint az öreg király egyetlen lányának gyermekét, titkos nász sarját oly emberrel, aki rangban mélyen a királylány alatt állt: egy idegennel, mondták némelyek, aki lantja csodás varázsával vívta ki az ifjú királylány szerelmét, míg mások egy Riminiből való művészt emlegettek, akit a királylány nagyon, talán a kelleténél jobban is kitüntetett, s aki hirtelen eltűnt a városból, be sem végezve művét a székesegyházban, - épen egyhetes korában elcsenték őt anyja mellől, mialatt anyja aludt, s rábízták egy közönséges parasztra meg a feleségére, akiknek nem volt édes gyermekük, s akik az erdő egy félre eső részében éldegéltek, lóháton egy napi járónál távolabb a várostól... Tartalom Az ifjú király Az infánsnő születése napja A halászlegény és a lelke A csillagok fia W. H. arcképe Savile Arthur lord bűne