2 db Münz András: Időjáték + Túlélőtúra

"Tudja-e Ön, kedves Olvasó, hogy mit éreztem, amikor kezet foghattam Puskás Öcsivel? Hogy ellopták Takács Mari első fizetését, s hogy miként izgultam halálra magam Tamási Eszter meseszép bundája miatt? Hogy miért zúgott bele a kötél a kötéltáncosnőbe, hogy miben hasonlít a régen volt lecsó a régen volt szerelemre, hogy miért sanyarú a fehér zebrák sorsa, hogy mily kínos, ha a cég vezérkara ajtóstól ront egy mellékhelyiségbe? Hogy hajdan a kezét is elegendő volt megfogni a lányoknak, hogy mi az igazság az Ál utcai fiúkról, hogy mekkora disznóság történt a nagy író emlékházában, hogy lebukott-e Boríték és Napocska, amikor papás-mamást játszott az óvodakertben? Továbbá azt, hogy randevúzott-e a pénztáros kisasszony a bankrablóval, hogy szerencsés-e, ha egy BKV-ellenőr kombinéruhát hord munka közben, hogy szükség van-e vállalati hipochonderre, hogy egykori szerelmem három fogorvoshoz ment férjhez kis követési távolsággal, végül, hogy régen merőben más volt bizonyos női blúzok gombolása?" A kötetből a fenti kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők. + "Mindig két háború között vagyunk" - mondja egy optimista fickó, itt belül, az egyik írásban. Igaz. Túl kell hát élni a háborúkat. És közöttük a békéket. Mindjárt a születésünket, majd a gyerekkorunkat, a kamaszéveket. A számos első szerelmet, és a számos utolsót. Káros szenvedélyeket (magunkét, másokét), A-vírust, B-vírust, bájos felmondóleveleket ("...további munkasikereket kívánunk!"), választási kampányokat, fagyot, forróságot, szeretteink elvesztését... Magát egyszer használatos életünket. Fájdalom, ez csak ideig-óráig sikerülhet. Utána? Talán egy következő élet. De ne legyenek illúzióink. Az sem lesz sétagalopp.