2 db Halottaskönyv: Tibeti Halottaskönyv - A bardó tanítás nagykönyve + Az egyiptomi Halottak könyve - Ani papirusza

Tibeti Halottaskönyv A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyira saját eredeti kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetben viszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott angol fordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egy a számos, Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmi értékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána következő köztes lét folyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is. A kötet Őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg. Az egyiptomi Halottak könyve "Eljöttem eléd, Unennefer, és elhoztam neked Ozirisz Anit, az írnokot, akinek igaz a szíve a mérlegelés után, és nem vétkezett egyetlen isten vagy istennő ellen sem." A Halottak könyve papirusztekercsre írt rövid szövegekből álló válogatás, mágikus és rituális ismereteket megörökítő mondások gyűjteménye, mely útikalauzként mutatja be az elhunytnak a túlvilági tereket, a túlvilágot benépesítő lényeket, és egyben védelmül is szolgál a halottra leselkedő veszélyekkel, ártó erőkkel szemben. Maguk az egyiptomiak a szöveggyűjteményre "A nappali előjövetel mondásaiként" utaltak, mely azt a kívánságot fejezi ki, hogy a halott lelke elkerülje a második halált, és újjászületve visszatérhessen a nappali világba, vagyis a fénybe. Ennek előfeltétele, hogy az Ítélet Csarnokában, az istenekből álló bíróság előtt az elhunyt szíve egyenlőnek találtasson Maat, az igazság istennője tollával. Aki itt igaznak és bűntelennek bizonyul, az csatlakozhat a megistenült lelkekhez Ozirisz birodalmában. A Halottak könyve fennmaradt példányai különböznek egymástól - ez a kötet a leghíresebb változatot, az Újbirodalom korában, a XIX. dinasztia alatt élt thébai Ani, az isteni áldozatok királyi írnoka papiruszának fordítását tartalmazza a tekercs összes kísérő képével együtt.