18 db Gerald Durrell humoros állatos regény: Kalandorok az őserdőben + Állatkert a kastély körül + Istenek kertje + Rokonom, Rosy + A részeg erdő + Aranydenevérek, rózsaszín galambok + Férjhez adjuk a mamát + Hogyan lőjünk amatőr te

+ Állatkert a poggyászomban + A bafuti kopók + A halak jelleme + A Bárka születésnapja + Állatok az ágyamban + A susogó táj + De mi lett Margóval? + A piknik és egyéb kalamajkák + Szamártolvajok + Családom és egyéb állatfajták Kalandok az őserdőben Gerald Durrell - mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry - a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos - ha ugyan nem még fontosabb - szerephez jutnak, mint az emberek. "Az állatgyűjtés - írja e guyanai expedícióról szóló könyvében Gerry - fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, és sikerül befognia azt a vadat, amelyről hónapok óta álmodozott. A gyűjtőt azonnal elönti valami rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg elfeledi. Úgy érzi, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, más munkával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A földöntúli boldogság állapotában úgy érzi, nemcsak felebarátainak tudná megbocsátani vétkeiket - de akár rokonainak is." A nagy sikerű regény utánnyomása az olvasók kérésére. A fedélrajzot és az illusztrációkat Réber László készítette. Állatkert a kastély körül Dilisnek tartották, mert nem tanúsított érdeklődést semmi iránt, aminek nem volt szőre, tolla, pikkelye vagy páncélja. Gerald Durrell ráadásul saját állatkertről ábrándozott, és ezt az álmát valóra is váltotta. Ez a könyv állatseregletének kivételes példányairól, családi kedvenceiről szól: a pingvineket abajgató dobosdaruról, a szabadságkedvelő tarajos sülről, a virágágyakat gyilkoló tapírról, a vendégszobába elszállásolt gorilláról - és még több tucatnyi szőrős, tollas, pikkelyes és páncélos állatról: koátiról, binturongról, armadillóról, mangábéról, szkinkről. Nem feledkezve meg a mindennapi megpróbáltatásokról, amelyekkel egy állatkert fenntartása jár. Mindezt szeretetteljesen és remek humorérzékkel előadva - ahogy ezt ettől a nagy állatbaráttól és természettudóstól már megszokhattuk. Istenek kertje Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének. A Korfu-trilógia záródarabjában a Családom és egyéb állatfajták, illetve a Madarak, vadak, rokonok című kötetek lapjain megismert Durrell család - a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, a mizantróp írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa - életének további vicces kalandjairól és kalamajkáiról olvashatunk a paradicsomi sziget, Korfu csodálatos tájakkal, no meg mindenféle csúszó, mászó, röpködő, ugrándozó és úszkáló állatokkal teli világában. Rokonom, Rosy Adrian Rookwhistle unalmas életét alaposan feldúlja különc nagybátyja végrendelete: ötszáz fontot hagy rá, valamint Rosyt, akiben van bizonyos hajlandóság az iránt, amit Adrian apja, a tiszteletes (ki csalhatatlan ösztönnel talált rá mindig a megfelelő közhelyre) az alkohol ördögének titulált. Adrian rémülten várja egy cirkuszi artistanő érkezését de ehelyett egy jószívű elefántot kap, akinek a nyomában romlás jár. Amíg eljutnak Londonból a tengerpartra, feldúlják a monkspepperi hajtóvadászatot, majdnem a földdel teszik egyenlővé Lord Fenneltree ősi fészkét, szétverik Mr. Clattercup vadonatúj színházát, de közben azért néhány jó barátot is találnak, sőt Adrian fülig szerelmes lesz. Gerald Durrell ifjúsági regényt írt, a tőle megszokott humorral és állatszeretettel. Jó szívvel ajánljuk hattól százhat évesig mindenkinek! A részeg erdő "...olyan volt a táj, mintha a természet hatalmas piapartira invitálta volna a mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi növények fantasztikus keverékét. A pálmák csapzott fejükkel, ernyedten támasztották a pultot, mint megannyi hivatásos kocsmatöltelék; a tüskés bokrok ittasan akaszkodtak össze; egymás mellett foglaltak helyet jól öltözött virágok és borotválatlan kaktuszok; és mindenütt a palo borracho, a "részeg bot", püffedt sörhasával, dülöngélve. A virágos tömegben pedig tirannuszok sürgölődtek, megannyi takaros, aprócska pincér, makulátlan hófehér ingmellben; a helybéliek flor blanca, vagyis fehér virág néven emlegetik ezt a madarat." Gerald Durrell még a világsikert meghozó Családom és egyéb állatfajták sorozat megírása előtt, 1954-ben járt Dél-Amerikában: ritka, kiveszőfélben levő állatfajtákat kutatott, és igyekezett minél többet eljuttatni angliai állatkertekbe. A részeg erdő, ennek a gyűjtőútnak mulattató története már teljes fegyverzetében mutatja be a népszerű természettudós-írót - az argentínai és paraguayi őserdőben átélt kalandjai feleségével, Jacquie-vel, és a remekül egyénített egzotikus állatokkal szórakoztatva vezetnek rá a természet értő szeretetére, és annak a mind fontosabb ténynek a felismerésére, hogy az ember csak az élővilágban élhet meg, és ezt a világot szeretnie, kímélnie kell. A kötetet ezúttal is Gerald Durrell legjobb magyal "társszerzőjének", Réber Lászlónak szellemes rajzai illusztrálják. Aranydenevérek, rózsaszín galambok Gerald Durrell e könyvében két expedícióját írja le az elbűvölő Mauritius szigetére és a környező szigetvilágba, ahol néhány, már csak itt élő veszélyeztetett állatfajt akar begyűjteni. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Társaság ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segíti a kihalófélben levő fajok fogságban való továbbtenyésztését. A társaság szimbóluma a dodó, az a nagy termetű, repülni nem tudó galamb, amely egykor Mauritiuson élt, de még a XVII-XVIII. században kiirtották. A könyv címében is szereplő aranydenevéreken és rózsaszín galambokon kívül itt még néhány olyan állatfaj él, amely a mauritiusi szigetvilágon kívül sehol sem fordul elő. A szerző vérbeli angol humorral és igaz gyengédséggel ír a mauritiusi állatvilágról: humora ugyanakkor nem kíméli a helyi hivatalok bürokratáit, de saját tévedéseit sem. Zsoldos Vera grafikusművész a szerző vérbő humorát saját jókedvét is visszatükröző rajzaival egészíti ki. Férjhez adjuk a mamát "Ezek a történetek mind igazak - vagy, ha mereven ragaszkodunk a tényekhez, akkor egy részük igaz, másik részüket kicsit kiszíneztem, de azért ott van bennük az igazság magja. Van közöttük saját élményen alapuló írás, és van, amit nekem is csak meséltek, én meg elhappoltam - ami igazolja az ősi mondást, mely szerint: ťAki nem akarja a szavait nyomtatásban látni, ne találkozzon írókkal!Ť Azt persze, hogy melyik történet igaz teljesen, és melyik csak félig, eszem ágában sincs elárulni, de őszintén remélem, hogy ez semmit sem von le élvezeti értékükből." - (Gerald Durrell) Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt? Ha Ön borzokat szeretne filmezni egy erdőben, dobálna-e odújuk elé földimogyoróvajas szendvicseket, hogy kicsalogassa őket? Hogyan érezné magát, ha egy nagy fehér orrszarvú orra előtt kellene előadást tartania a nézőket képviselő kamera lencséjének? Gerald Durrell miközben az Amatőr természetbúvár című filmsorozat (amelyből sikeres könyv is készült) forgatásán dolgozott, ezeken és hasonló kalandokon esett át. Feleségével és forgatócsoportjával eljutott a Shetland-szigetek hatalmas madárkolóniáitól, a dél-afrikai természetvédelmi területeken át Kanada havas síkságáig, ahol hófürdőző bölényeket figyelhetett meg. Meggyőzően mutatja be könyvében azt is, hogy az emberi társadalom milyen gyorsan pusztítja el földünk élővilágát? Állatkert a poggyászomban Gerald Durrell 1933-1939 között Korfu szigetén élt. Ez idő alatt speciális zoológiai tanulmányokat végzett, és számos Korfu szigeti vadon élő állatot nevelt fel. 1947-ben szervezte első állatgyűjtő expedícióját Kamerunba. 1948-ban vezette a második, majd 1949-ben a harmadik expedícióját Brit-Guyanába. Később Paraguayba, Sierre Leonéba és Argentínába indított expedíciókat. Durrell egész élete során szoros kapcsolatban élt az állatvilággal. "A világ - írja egy helyütt - madarak, erdők és állatok nélkül olyan lenne, amelyben jómagam élni sem szeretnék." Durrell e könyve a kameruni utazás krónikája. Egy saját állatkert számára végzett állatgyűjtés izgalmait, bonyodalmait és megpróbáltatásait írja le kedves, humoros és fordulatos történetekben. A kalandos állatgyűjtés állomásairól Zsoldos Vera beleérző rajzai úgy tudósítanak, mintha a grafikusművész maga is részt vett volna az expedícióban. A bafuti kopók "Derék barátom, leveled kézbe vettem, és minden részlete érthető volt. Igen, én beleegyezek, hogy te Bafutba jössz két hónapra az állatok miatt, meg túl boldog leszek, hogy neked adhatom az egyik házat a táboromból, ha meg fogunk egyezni a lakóbérben. Szívélyesen üdvözöl Bafut Fonja" A fenti levél kézhezvétele után Gerald Durrell azonnal szedte sátorfáját, és indult Bafutba, ahol megismerkedett a Góliát-termetű, sajátos angolsággal beszélő és az alkohol-tartalmú italokat mindennél jobban kedvelő /és bíró/ uralkodóval: Bafut Fonjával. A gyűjtőút sikeresnek bizonyul: Gerald Durrell számos figyelemre méltó példánnyal gyarapíthatja egzotikus állatainak gyűjteményét - és eközben nem egy emberi csudabogárral is megismerkedik. Érdeklődéséről, vonzódásairól számos könyve tanúskodik - gondoljunk a Családom és egyéb állatfajták-ra s a többi bűbájos Durrell-könyvre -, és ez a korai kameruni expedíciója is meggyőz arról, hogy állatoknak-embereknek nagyszívű, értő barátja Gerald Durrell /aki egyébként derekasan állja a versenyt a bafuti uralkodóval a rafináltan kevert italok élvezete terén/. A fedélrajzot és az illusztrációkat Réber László készítette. A halak jelleme `Ez a kölyök nem normális`, mondta ingerülten 1931- ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazta kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban; és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel. A Bárka születésnapja Gerald Durrell a Családom és egyéb állatfajták és sok más vidám és megható könyv szerzője kétéves kora óta gyűjtögette gyufaskatulyákba és a zsebébe a legkülönfélébb állatokat. Hatévesen kijelentette az anyjának, hogy saját állatkertje lesz ahová majd őt is odaköltözteti Felnőttként pedig minden álmát és ígéretét valóra váltotta. Temérdek anyagi, erkölcsi és technikai nehézséget legyőzve Jersey szigetén felépítette a Bárkát, ahol a veszélyeztetett állatfajok szaporítása, majd természetes élőhelyükre való visszatelepítése érdekében tenyészkolóniákat hozott össze igen kalandos és sokszor finom diplomáciát igénylő körülmények közepette. Az állatkertet 1959 húsvétján avatták fel. Könyvében Durrell ennek a modern Noé bárkájának a történetét írta meg az állatkert fennállásának huszonötödik évfordulójára. Állatok az ágyamban Európa Könyvkiadó Gerald Durrellt - családostul, állatostul - jól ismerik a magyar olvasók. Ezúttal "feleség-nézetből" ismerkedhetünk meg vele: első felesége, Jacquie Durrell élvezetes, csevegő stílusban meséli el megismerkedésük, nem kevéssé viharos házasságuk, közös állatgyűjtő útjaik /és az utak során megismert temérdek emberi csudabogár/ lenyűgözően mulatságos történetét. A könyv vonzerejét csak fokozza, hogy a szerző szövegéhez a mű középponti alakja és egyben kipellengérezett áldozata, Gerald Durrell fűz hol csípős, hol simogató - de mindig szellemes lábjegyzeteket. Réber László illusztrációival. A susogó táj ,,- Elég! - förmedt rá Helmuth. - Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre maga mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. - De hisz beszél - nyögte ki a nő. - Igen, de miket? - sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította: - Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni - folytatta Helmuth. - Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette." Gerald Durrellt azonban sosem zavarták az ilyen csekélységek, pláne ha az a pimasz madár egy igen ritka tucumáni amazonpapagáj. Második dél-amerikai gyűjtőútján; a '60-as évek elején csakis Argentínában kalandozott: pampákon, erdőkben, tengerparton és hegyvidéken kutatott, s szokás szerint érdekesnél érdekesebb állatokra - és emberekre bukkant. Előbbiek közül pumát, ocelotot, bűbájos disznóféléket és szünet nélkül csókolózó majmokat vitt haza Jerseyre - utóbbiak között megismerkedett egy cifra káromkodásokat tudó hajadonnal, egy két lábon járó dalos pacsirtával, valamint egy hajdani magyar miniszterelnök fiával, jelenleg jószágigazgatóval. Minket pedig ezúttal is megörvendeztet rendíthetetlen emberségével, páratlan mesélőkészségével és kiapadhatatlan humorának egy újabb forrásával. A nagy sikerű regény utánnyomása az olvasók kérésére. De mi lett Margóval? A Durrell család férfiágához hasonlóan Margo is kezdettől fogva vonzódott az élet humoros mozzanataihoz, éles szemmel fedezte fel környezete sok furcsaságát – írja az előszóban Gerald Durrell. Ez a könyv Margo életének egy évét öleli fel, amikor megvette és beindította panzióját Bournemouthban. Eddig csak a panzió „állatkerti” mivoltáról értesülhettünk Gerald és Jacquie Durrell műveiből, most azonban Margo a lakóit is bemutatja – persze az állatok körében, hogy ne legyen olyan egyhangú az élete. Nem mintha ennyi furcsa, bogaras figura között erre sok esélye lett volna. Ám közéjük illik ő maga is. Mint szomorkásan kénytelen megállapítani: nem született tiszteletre méltó, nyársat nyelt szállásadónőnek. Akit érdekelnek a híres-nevezetes család viselt dolgai, nagy örömét fogja lelni ebben a kötetben is. Margo éppolyan született író és humorista, mint két fivére és sógornője. Immár csak Leslie lóg ki a sorból – lehet, hogy valaki egyszer felfedezi az ő emlékiratait is? Az illusztrációkat Réber László készítette. A piknik és egyéb kalamajkák "- Mi a problémája, Giovanni? - Prego, signore - lépett előre buzgón -, hogy az a könyv... az a könyv mond-e valamit... a szadizmusról? - Igen - bólintottam. - De miért? Leküzdhetetlen késztetést érez, hogy elpáholja Innocenzót? - No, no! Nem velem van gond. A barátnőmmel. - Ó... - visszakoztam óvatosan. - Mi a probléma? Lopva körülnézett, nem hallgat-e bennünket valaki. - Harap - suttogta." Szamártolvajok -... foglaljanak helyet! A polgármester és Menelousz Stafili még mindig lihegve, lerogytak egy székre. - Úgy tűnik, mintha gyalog tették volna meg az utat idáig - mondta a felügyelő szúrós tekintettel. - Bizony gyalog - felelte a polgármester... - Miért nem jöttek szamárháton?... - Az elmúlt éjszaka néhány álnok kommunista az álmunkra tört, és ellopta az összes létező szamarat és lovamat... - Mit kezdenének a kommunisták a szamarakkal? - kérdezte ravasz szemekkel a főfelügyelő... -... Összeesküvés! Tönkre akarják tenni Kalanerót... - De miért olyan biztos abban, hogy a kommunisták tették? - Olvassa el ezt! - mondta drámai hangon, és a főfelügyelő asztalára dobta a cédulát, amin ez állt: VILÁG SZAMARAI EGYESÜLJETEK! Családom és egyéb állatfajták - Már megint ez a nyavalyás kölyök! - üvöltött Larry. - Vigyázz! Vigyázz! Jönnek! - visított Margo. - Egy könyvet adjatok! - bömbölte Leslie. - Nem kell begyulladni, üssétek le egy könyvvel! - Mi van veletek, az istenért? - könyörgött mama, szemüvegét törölgetve. - Ez a nyavalyás kölyök... még elpusztít mindnyájunkat... nézz az asztalra... térdig járunk skorpióban... A nem is kissé excentrikus Durrell család - a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, az írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa - már nem bírja tovább elviselni a nedves, borongós angol klímát. Ezért azt teszik, amit bármely más család tenne: eladják házukat, és Roger, a kutya társaságában a napsütötte Korfu szigetére költöznek. Ám hamarosan rádöbbennek, hogy életükön és otthonukon egy egész állatsereglettel, többek közt skorpiókkal, gekkókkal, békákkal, denevérekkel is meg kell osztozniuk, nem is szólva a különc helybéliekről és a még különcebb vendégekről... A Családom és egyéb állatfajták fantasztikus humorral és a természet iránti ellenállhatatlan rajongással mutatja be a világ egyik leghíresebb zoológus-írójának varázslatos gyermekkorát. A könyv világszerte milliók kedvence lett, családok és iskolai osztályok közös olvasmányélménye, melynek révén a fotelben ülve vagy a kanapén hasalva is átélhetjük egy csodás nyaralás élményét. A könyvből és két folytatásából készült filmsorozat nagy sikerrel fut az HBO műsorán.