111 vers (11 ciklus 11-szer 10 darabja és az Ablak négyszögében című nyitó vers)

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: Ablak négyszögében csillag alvad fekete égen egy percet megformál a tompa fény sötéten áradnak a fák lombban messzi tenger énekel a szél függönybe döfi homlokát zárt perceden kivül csillagod elragad a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen de a szobában összgyűlt a tér sarkokban elmerül karszék piros hajlásain átlátszón szétterül mosdókancsó indázó kék nyakán egyhelyben fölrepül gyűrűd az asztalon gyertya mit nem lehet eloltani a szigetet paskolja éj tárgyak hullámverését süket héjukban hallani ablakkeretben alvadón mélybe csügg a szomoruság te mennyek ábrás könyve a teljes fényű ősi létben érintésre becsukódtál de szemem tovább fut a fedélen ahogy e csillag vándorol sok év előtti sugarában pillantás parttalan ürében - A 111 vers - 11 ciklus 11-szer 10 darabja és az Ablak négyszögében című nyitó vers - szerkezeti újdonságával tulajdonképpen maga a költő ad sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett költészetéhez, költői működésének megértéséhez új magyarázatot. Ez a rend ugyanis, azáltal, hogy a szüntelenül áramló, egyetemes lét költészetének tartományait a belső összetartozás jellege szerint különíti el, a költő önarcképét is kirajzolja, a típusét, "aki végigpróbál mindenféle hangot, mindenféle lehetőséget, olyan széles körben, hogy ott egyéni jegy egyéb már nem marad, mint a hozzányúlásnak a jellege".