Kihívás: Hívj el magaddal valakit és olvassatok együtt!
Az olvasás közismerten magányos műfaj. Úgyhogy épp ideje felrúgni a régi szabályokat!
Beszélgetni bárkivel lehet. Jobban belegondolva a legtöbben mást sem csinálunk egész nap: kérdezünk, válaszolunk, egyeztetünk, tárgyalunk és csak beszélünk, beszélünk, beszélünk. No persze nem feltétlenül nagy dolgokról, néha csak munkáról, napi teendőkről, a tojás áráról, apróságokról, máskor sikerül kicsit izgalmasabb terepre tévedni, ahol már a véleményeknek és új gondolatoknak is helye van.
Beszélgetni bármiről lehet. Legfeljebb a telefon végén az ügyintézőt kicsit meglepjük, ha kedvenc könyvünkről kezdünk el mesélni. De ez nem jelenti azt, hogy ő ne mesélne szívesen az ő kedvenc könyvéről. Sőt. Talán tanulnunk kell a nagyszülőktől, akik a várók csendjében is képesek előállni egy életútnyi történettel.
Hallgatni viszont csak igazi barátokkal lehet. Van az a csend, amikor egy hosszú gondolat után egyszerűen kár megszólalni. Nincs senki zavarban, senki nem akarja megtörni a hallgatást pusztán a zaj kedvéért. Valami tiszteletféle ez, amiben időt adunk a másik véleményének, vagy egyszerűen csak kifogyunk a témákból, de egymás társaságát azért még szeretnénk tovább élvezni. Nem mindegy, kivel hallgat az ember.
Ha van filmnézős buli, miért nincs könyvolvasós buli? Hívj el valakit, akivel nagyon hasonló az ízlésetek, és kezdjetek bele együtt egy új könyvbe! Vagy hívj el valakit, akivel nagyon különböző az ízlésetek, és beszéljetek ki azon nyomban olvasás után egy-egy fejezetet.
Piknikkosár be, pokróc be, könyv be, tali kettőkor a nagyréten!
