Viktor Pelevin

Pelevinben van valami félreérthetetlenül orosz, ami összeköti őt Dosztojevszkijjel vagy Tolsztojjal - de hogy mi ez a valami, azon jó sokáig el lehet tépelődni. Ami bizonyos, hogy a pelevini világok abszurd, féktelenül vicces és tiszteletlen építmények, amelyekből egy tégla sem hiányzik. Úgy képes vérkomolyan filozofálni, hogy közben nem mulasztja el maró gúnyba fürdetni magát a filozófiát, és ez a (talán még Szorokinra jellemző) képessége okozza, hogy szürreális művei egyszerre mulatságosak és rémisztőek. A "T" története annyira elképesztő, hogy szinte leírni sem érdemes: egy James Bond-ra hajazó Tolsztoj gróf menekül benne üldözői elől, amíg ki nem deríti, hogy ő csupán egy profi reklámszakemberek által modernizált történet főhőse, mindezt pedig maga az alkotói gárda egy lecsúszott tagja osztja meg vele egy rejtélyes varázseszköz segítségével, amivel valóság és fikció között teleportálgat... a kérdés persze az, hogy Tolsztoj erősebb, avagy az alkotó? Csodás szórakozás a könyv. P.

Érdekes könyv meg kell hagyni...

Ez is, mint mindegyik

Pelevin könyve egyszerre elégíti ki a (poszt)modern igényeket (ha ilyenek nem léteznének, akkor felkeltheti őket), és csöppet sem mellesleg filozófiai mélységeket is ás (belénk/alánk). Gyönyörszöveg.

Jó a könyv, fene sem tudja, magabiztos mégis keserűen józan, ám ironikusan könnyed szatíra, no.