Timo Parvela

5 | cerkabella könyvek kft. | 2011
A magányosság, az igazi társ iránti vágy, az emberi kapcsolatok nehézségei mindenki számára...
Igényelhető
0 | pongrác | 2010
"A nevem Ella. Nagyon klassz az osztályom, és a tanító bácsink is aranyos. Vagyis csak volt...
Igényelhető
5 | cerkabella könyvek kft. | 2010
A gyerekek ideje a felnőttek zsebében van. A Mérleghinta-kötetért Finlandia Junior-díjat kapott...
Igényelhető
Timo Parvela 1964-ben született Finnországban, Jyväskylä városában.
Eredeti foglalkozása általános iskolai tanító.
Első könyve, a Poika (A Fiú) címmel 1989-ben jelent meg, azóta pedig szinte minden évben találkozhatunk friss műveivel. A legnagyobb sikert a kisiskolásoknak szóló Ella-sorozat hozta az író számára, amely a mai napig kötelező olvasmánynak számít a finn iskolákban.
Timo Parvela számtalan irodalmi díj tulajdonosa. 2006-ban a Keinulauta (Mérleghinta) című kötetével, amelyet Virpi Talvitie illusztrált, elnyerte a legrangosabb finn ifjúsági irodalmi díjat, a Finlandia Junior-t.
Parvela az írás mellett TV-forgatókönyveket, és irodalmi oktatóanyagokat is ír.
Műveit számos nyelvre lefordították, magyarul először a Mérleghinta, majd a Körhinta című írásai jelentek meg a Cerkabella Kiadó jóvoltából. E két mű folytatása a 2012-es Könyvfesztiválon megjelenő Szerencsekerék, amely szívet melengető képet fest a barátság jelentette boldogságról.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Annyira jó a hangulata! Olyan emberi világot, olyan emberi, társas, baráti kapcsolatokat tár elétek, amivel nap mint nap találkozhattok mégis mégsem olyan, mintha tükörbe néznétek. Inkább amolyan görbe tükör, de sokszor tapasztaljuk, hogy a görbe tükör sokszor egyenesebb lézersugárnál fanyarabb, ironikusabb, melankolikusabb, szomorkásabb, pofonvágósabb, éppen ezért igazabb, mint a valóság. Egyszóval, szeretnék mindenkit inspirálni arra, hogy ismerkedjen meg Timo Parvela írói világával, akár éppen ennek a könyvének a kézbevételével. Nagyon egyszerű, mégis igen plasztikusan kifejező, mély érzelmeket ébresztő nyelvezetet használ, és szinte valamennyi helyzete igazi, helytálló, tanulságos. Ha nem marakodnak, mint amilyennek hétköznapi életünkben be vannak állítva, a Kutya és a Macska közti kapcsolatot épp ilyennek képzelném el. Macska-Miú folyton túljár Kutya-Vaú eszén és a végtelenségig kihasználja, és emellett még mézesmázosan ravasz, szégyentelenül lusta, sokszor kedvetlen, gyakran unatkozik és pofátlanul szemtelen. Vaú-Kutya pedig mindent megtesz, feláldoz, odaadóan él(=létezik) kettejük barátságáért. Ő az, aki folyton dolgozik, tevékenykedik az otthon melegéért, takarít, főz, teát készít, felméri és megoldja az aktuális problémákat: pl. ősszel leveleket seper, felkészül a téli túlélésre, télen havat lapátol, tavasszal kirándulást szervez, nyáron partikat ad a barátoknak egyszóval gondoskodik, feltétel nélkül tesz meg mindent, és mindez neki cseppet sem áldozat, mert neki a barátság az első, a mindenek feletti. Kicsit bugyutának tűnik, de valójában ez önzetlenség, ami Vaú igazi értéke, emiatt elszakíthatatlanok ők ketten, és ezt a könyv végén Miúnak is be kell látnia: ez a barátság Vaúnak köszönhetően él még ma is, és fog élni örökké. Sokszor éreztem a jellegzetes "macska-fölényt" és az ezzel szemben álló "kivert-kutya" hangulatot és én szere(t)tem ezt a "kivert-kutya" hangulatot érezni...
Miú és Vau- annak ellenére, hogy nagyon mások, hiszen az egyik kutya a másik macska- barátok. Miú hisz abban, hogy vágyaink beteljesülnek, Vau nem hisz a csodákban. Mégis társak. A mély megértéssel és finom iróniával átszőtt történetek egyszerre világítanak rá saját életünk esendőségeire és örömeire... Ajánlom a szülők figyelmébe!
Miú és Vau- annak ellenére, hogy nagyon mások, hiszen az egyik kutya a másik macska- barátok. Miú hisz abban, hogy vágyaink beteljesülnek, Vau nem hisz a csodákban. Mégis társak. A mély megértéssel és finom iróniával átszőtt történetek egyszerre világítanak rá saját életünk esendőségeire és örömeire... Ajánlom a szülők figyelmébe!
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Annyira jó a hangulata! Olyan emberi világot, olyan emberi, társas, baráti kapcsolatokat tár elétek, amivel nap mint nap találkozhattok mégis mégsem olyan, mintha tükörbe néznétek. Inkább amolyan görbe tükör, de sokszor tapasztaljuk, hogy a görbe tükör sokszor egyenesebb lézersugárnál fanyarabb, ironikusabb, melankolikusabb, szomorkásabb, pofonvágósabb, éppen ezért igazabb, mint a valóság. Egyszóval, szeretnék mindenkit inspirálni arra, hogy ismerkedjen meg Timo Parvela írói világával, akár éppen ennek a könyvének a kézbevételével. Nagyon egyszerű, mégis igen plasztikusan kifejező, mély érzelmeket ébresztő nyelvezetet használ, és szinte valamennyi helyzete igazi, helytálló, tanulságos. Ha nem marakodnak, mint amilyennek hétköznapi életünkben be vannak állítva, a Kutya és a Macska közti kapcsolatot épp ilyennek képzelném el. Macska-Miú folyton túljár Kutya-Vaú eszén és a végtelenségig kihasználja, és emellett még mézesmázosan ravasz, szégyentelenül lusta, sokszor kedvetlen, gyakran unatkozik és pofátlanul szemtelen. Vaú-Kutya pedig mindent megtesz, feláldoz, odaadóan él(=létezik) kettejük barátságáért. Ő az, aki folyton dolgozik, tevékenykedik az otthon melegéért, takarít, főz, teát készít, felméri és megoldja az aktuális problémákat: pl. ősszel leveleket seper, felkészül a téli túlélésre, télen havat lapátol, tavasszal kirándulást szervez, nyáron partikat ad a barátoknak egyszóval gondoskodik, feltétel nélkül tesz meg mindent, és mindez neki cseppet sem áldozat, mert neki a barátság az első, a mindenek feletti. Kicsit bugyutának tűnik, de valójában ez önzetlenség, ami Vaú igazi értéke, emiatt elszakíthatatlanok ők ketten, és ezt a könyv végén Miúnak is be kell látnia: ez a barátság Vaúnak köszönhetően él még ma is, és fog élni örökké. Sokszor éreztem a jellegzetes "macska-fölényt" és az ezzel szemben álló "kivert-kutya" hangulatot és én szere(t)tem ezt a "kivert-kutya" hangulatot érezni...