Susan Mcbane

Én csak egy kicsit olvastam bele, de a fejemet fogtam és csaknem kiestek a szemeim. Lassan 2 éve, hogy a természetes lókiképzést tanulom, a módszert, és ami ebben a könyvben volt, az csapnivaló! Azt írja, hogy a lovak rágó mozdulata és szájnyalogatása a félelem jele, nem az alázaté, merthogy az ember is ezt teszi ha ideges. A fenéket! Láttam pár lovat foglalkozás közben, és miután komfortot kapott egy feladat után, lerágott, a száját nyalogatta, fejét leengedte és szemén, arcán a teljes nyugalom tükröződött. Persze, van hogy idegességből nyitogatja a száját a ló, mert épp húzzák a szárat, de a könyvben a mellékelt képen egy "parelliző", természetes lókiképző szerepel, aki csomózott kötőfékkel tanítja a lovat engedni a kötél nyomásának. És élő példa a lovardában egy nemrég érkezett ló beilleszkedési viselkedése, minden szénarácshoz közelebb tett lépés után lerág, nyalogatja a száját, ásítozik, leengedi a fejét, jelezvén, hogy alázatos, és hajlandó a "tárgyalásra". Sajnálatos, hogy ilyen könyvek megjelenhetnek! Ezzel a könyvvel az IGAZI szakértőknek (pl.: Monty, Parelli, Honza, stb) mondanak ellent, ami merész és ostoba dolog.

A szerző problémakezelése nem szakmai, inkább érzelmi jellegű. Például a legelészési időnél nem említi meg azt, hogy a lovaknak mennyire elképesztően kicsi a gyomor-űrtartalmuk (testtömegükhöz képest), ehelyett antropomorf magyarázatot keresgél.