Rengeteg külföldi és magyar zenekarról szóló könyvet olvastam és sok meg is van, de amit Rozsonits Tamás írt az etalon kell, hogy legyen mindenkinek aki ilyenbe fog. Érezni az egész könyvön a zene és jelen esetben a Hobo Blues Band iránti tiszteletet és szeretetet. Ilyen embereknek kéne a zenéről írni, akik maguk is megtapasztaltak egy-két dolgot, ellentétben olyanokkal akik abból fakadó sértettségükben, hogy nekik nem sikerült valami maradandót alkotniuk zenei téren, azt hiszik, hogy akkor majd azzal többek lesznek, ha másokat lehúznak. Erre is találunk példát a könyv mellékletek részében. Külön öröm számomra, hogy egy 30 éves zenekarról nem egy 100 oldalas kis fércművet sikerült összehozni, hanem bőven tárgyalva az összes lemezt és majd minden zenészt aki valaha játszott a zenekarban, egy igazán impozáns mű született. Méltó a Hobo Blues Band-hez, nekem letehetetlen volt. Gratulálok még egyszer Rozsonits Tamásnak és csak biztatni tudom, hogy lepjen meg még minket hasonlóan színvonalas írásokkal. Köszönjük!