Passuth László

Aki először olvas Passuthot, fura lehet a stílus, de utána elvész az ember az olvasmányban...amikor épp nem olvastam akkor is ott járt az eszem!

A Perszephoné t a legjobb barátom ajánlotta, csodálkozva merengtem a regényen, hiszen Passuth bibliográfiájában nem szerepel ez a mű. A címlapon magyarázatot kapunk rá, hogy az eltiltott időszakában 1948-1956 közt írta, egészen pontosan 1953-ban. Magát a könyvet kézben tartva érzékelhető, hogy a kiadónak szűkös kerete volt arra, hogy az író hírnevéhez méltó és színvonalú formát öltsön a kötet külalakja, a választott kép szép a fekete háttér eleganciát ad, de a sorokon és a tartalmon van a lényeg nem a külsőségeken. A Perszephoné nem történelmi regény, bár görög mitológiai projekció jelenik meg a főszereplő lelki fejlődésében, mégis ez a regény a Megszólal a sírvilág, Felhő és oázis, Emlék és folytatás nomenklatúrájába tartozik. Mint minden Passuth rajongó, jómagam is a még nem olvasott alkotását faltam és hagytam had hasson és varázsoljon ez az igényes, színvonalas egyedi hangvételű, szemléletű Passuth i világ. Az első oldalak olvasása után feltűnik, hogy e mű könnyedebb és a másik eddig ismeretlen jellegzetesség, hogy a női lélek világát mélyebben, intimebben tárja fel annak minden vonatkozásával, rezdüléseivel, ez páratlan és egyedi ez a fő jellegzetessége ennek a műnek. A másik a másság érintése a Leszboszi szerelem felvillantása és ennek erotikája, ennek ábrázolása szintén a megszokott Passuth i színvonalon történik. Ez talán azért sikeredhetett egy férfi író tollából, mert ahogyan az önéletrajzában (Barlangképek) vall sokkal több volt a női barátja és jobban is szerette őket, világukat, mint a férfiakét. A történetet domináló helyszínek: Budapest világa a két háború közt, Görögország és az ásatási hely: Eleuszisz és ennek a helynek a mitológiai vonatkozásával, az emberiség kollektív tudatának és lelki fejlődésének tanulmányozása ellemzése és a glóbusz. Budapest 1930-as évek színházi világa és kulisszái elrepítenek bennünket abba a Krúdy féle világba, melynek képviselői már oly kevesen élnek, nekem még volt szerencsém találkozni emberekkel ebből a világból a munkám révén, optimizmustól duzzadva és életigenléstől lelkesedve élnek, hihetetlen emberek, az összefogás, tisztelet és egymás segítése szintén kiérződik lényükből. És ebbe a világba csöppen bele a provinciális Sirály, történetünk főszereplője, akinek az átalakulásának, lelki fejlődésének önmaga megismerésének és megküzdési stratégiáinak lehetünk szemtanúi, amelyek olyanok amilyenek, mindenki próbálkozik különböző módokon, hogy túléljen és fennmaradjon. Azt hiszem a Passuth i művek elolvasása után nem igazán lehet ítélkezni, kritizálni a főszereplő tettein, tényként el kell fogadni a stációkat. Mielőtt bárki belekezd, a könyvbe nézzen utána a Perszephoné mitológiának, érthetőbb az ami Sirály életében lezajlik. Ajánlom mindenkinek a művet, a Passuth rajongóknak különösen, páratlan mű.

Nem tudom ,hova is tegyem ezt a Passuth regényt. Passuth nagy rajongója vagyok, de valahogy ez a mű nem tudott magával ragadni mint többi regénye. Csodálatos ismét a nyelvezete, de nincs az a felemelő érzés a könyv elolvasása után mint amit már megszokhattam Passuthnál. És nem a mű hossza az oka. A Hétszer vágott mező, még ennél is sokkal hosszabb, mégis sokkal jobban le tudott kötni. Talán Báthory Zsigmond személyisége nem tudott megragadni, talán a túl hosszú levelezések, de vontatottnak, és bizonyos részeket túlzottan aprólékosan magyarázónak éreztem. Először nem adok egy Passuth regénynek öt csillagot.

Remekmű! Csodálatos, ahogy Passuth ír. Az egész történet nagyon érdekfeszítő, és megindító. Sirató Imre történetét igazi szép, ritkán olvasható magyar mondatokkal meséli el a szerző. A bojtárfiú felkarolását a rendező által, a szumátrai kalandot, a maya, hettita, és etruszk ásatásokat. Majd Imre maya feleségével hazatér, és ott ahol kisbojtárkodott felfedezi az avar fejedelem sírját. Csodálatos a regény írásmódja, veretes nyelvezete, és az a mély hazaszeretet amiről az író tanuságot tesz. Ne feledjük, a regény az ötvenes évek végén íródott a forradalom utáni megtorlások idején. Passuth szándékosan kerüli a politikai véleménnyilvánítást. Ehelyett a puszta emberének emberségét, vendégszeretetét példaként helyezi elénk. Ahogy ezek az emberek, amilyen szeretettel fogadják a messziről jött indián feleséget. A könyv témája ma is időszerű, amikor annyi ellenségeskedés, idegengyűlölet van mindenütt, ez a történet példát mutat emberségből, és hazaszeretetből. Mindenkinek melegen ajánlom, aki nem olvasta annak csodálatos karácsonyi ajándék.

Nekem nagyon tetszett! megismerjük Endre meggyilkolásának valódi körülményeit. Ezenkívül tetszett, ahogy Passuth rehabilitálta Johannát. Érdekfeszítő letehetetlen olvasmány.

Ez a könyv méltó példája a magyar és olasz történelmi események kereszteződésének. Ellátogatunk a kor Itáliájába, de részt vehetünk Visegrád, és Esztergom ostromábnál, egyszóval egy valódi kalandozás történelem és a művészetek útvesztőiben. Nekem nagyon tetszett.

A szokott történelmi részletességgel, és pontossággal megírt könyv. Passuth mindig csodálatosan ötvözi a történelmi hitelességet a szépirodalommal. Nagyon tetszett.

Valóban más mint a többi Passuth regény, de nekem tetszett. A téma is aktuális, és a cselekmény is érdekes.

Egy végtelenül szomorú hangulatú regény, egy nagyon vegyesen megítélt művész kalandos életéről, vívódásairól, egyszóval a barokk kor legnagyobb festőjéről. Nekem a hangulatáról A kőbe zárt fájdalom jutott eszembe. Caravaggio méltatlan halála végtelenül elszomorított, mégha tudjuk is, micsoda bűnökkel teli életet élt. Nekem nagyon tetszett.

Erről, a magyar történelem egyik legnehezebb időszakáról az emberek nagy része nagyon keveset tud, de a téma most is nagyon aktuális . Elolvasása hatalmas odafigyelést igényel, mint ahogy a könyvismertető is írja , egy óriási történelmi tabló. A szélesen hömpölygő törénelmi regények kedvelőinek ajánlom.

Életemben kevés olyan könyv volt, mely akkora hatást gyakorolt rám mint az Esőisten. Csodálatosan van megírva, érdekfeszítő a téma,egyszóval letehetetlen olvasmány.Passuth László abszolút főműve! Nem hogy ajánlom, de minden szépirodalmat szerető embernek el kell olvasnia!

Passuth olyannyira szimpatikussá tudja tenni hőseit - jelen esetben Mánuel császárt -, hogy felkelti az olvasó érdeklődését az általunk kevéssé ismert Bizánc iránt. A magyar vonatkozások kihangsúlyozása segít a történelmi párhuzamok felismerésében. Élvezetes regény - világszínvonalon.

Szerintem ez a könyv nagyon unalmas...mondaná ezt egy olyan ember aki csak a párbeszédet olvassa el.De az izgalom a részletekben van.ajánlom mindenkinek aki szereti az izgalmas lebilincselő könyveket.