Személy szerint kritikusan fogadtam a könyvet, hiszen a bevezetőben azt olvashatjuk, hogy Ruth Benedict soha nem járt Japánban, úgy írta meg a könyvet. Ehelyett az Amerikában élő japánokkal készített interjúi alapján festett képet a távol-keleti nemzetről. Benedict nem volt az az antropológus, aki gyakran járt volna terepre. Viszont a mestere az a Franz Boas volt, akit méltán neveztek korának vezető antropológusának. Így nem csoda, hogy végül is sikerült hiteles képet festenie az ellenségről, még ha hazai terepen dolgozott is velük. Elérte, hogy megnyíljanak előtte, és olyan mélységig elmerült etnicitásukban, személyes emlékeikben, hogy még a japánok körében is sikert ért el összefoglaló munkájával.

Meglepően olvasmányos, bárki számára érthető. Segített a japán mentalitás megértésében, valamint az amerikai lélekről is sokat megtudhatunk.