Mérő László

Engem az érdekelne, hogy az előző véleményeket hogy a frászba tudom megnézni???? ...így akkor most nem rendelem meg ezt a könyvet :(

Engem az érdekelne, hogy az előző véleményeket hogy a frászba tudom megnézni???? ...így akkor most nem rendelem meg ezt a könyvet :(

Mérő Lászlótól olvasni kell. Ő " a logikus megközelítéssel rendelkező író". Tekintve, hogy eredeti szakmája matematikus és később a műszaki tudományokból (mesterséges intelligencia) doktorált, az írói jellemzése már nem is meglepő. Könyvei egy szélesebb intellektuális közönség számára készültek, érthető! és követhető! logikai alapokon nyugszanak. Mindenki másképp egyforma című könyve Az év tudományos könyve díjat nyert Németországban.

Azért szeretem Mérő László könyveit, mert azon túl, hogy egy sor értékes gondolatot átad az olvasónak, az olvasót is új gondolatokra inspirálja.

Kár hogy ilyen drágán adjátok a könyveket! Annyira elolvasnám ezt is, de csak a hatodát tudnám kifizetni, ellenben elektronikusan is jó lenne!

Talán a legérdekfeszítőbb könyv, amit eddíg olvastam. Ennyire sokldalú, érdekes mű nem sok volt a kezemben. Végre egy olyan , ami közérthetően magyaráz el sokszor talán bonyolultnak tűnő dolgokat (kvatumelmélet), nem gügyög, nem feltételezi az olvasójáról, hogy Barátok köztön, meg Győzikén szocializálódott. Feltételezi az olvasóról, hogy ALAPVETŐ műveltséggel rendelkezik. És ez jó!! Sokszor jártam úgy, hogy a megvásárolt könyv fele, kétharmada érdektelen magyarátkodás, mintha az olvasója négy elemivel venné a kezébe, miközben tudományosnak állítja be magát! Mintha az ovasó totál műveletlen lenne. Ez nem ilyen!! Minden oldalában érdekfeszítő, elgondolkodtató. Az élet minden szituációjában használható. Én használom is!! EZ EGY ALAPMŰ!! Eric Berne müve mellett (ebben a kötetben is szó van róla) ez az a könyv, amit tulajdonképpen tananyagként használok az élet majdnem minden helyzetében!!

Korábbi könyveihez képest - melyek kivétel nélkül a kedvenceim voltak - ebben a kötetben hiányoltam azt a közérthetően bölcs rálátást, ami a korábbi munkáit jellemzi. Elgondolkodtató a hitről írt hosszabb értekezés, bár több ponton is vitathatónak érzem az érvelést. A szavaknak igenis van erejük, ahogyan ezt egy másik szösszenetben megállapítja. Ha az ateizmust az istenhit tagadásából vezetjük le, valóban kézenfekvő a vaksággal, mint fogyatékossággal való hasonlat. Ugyanakkor ebben a hasonlatban a színek objektíven léteznek a modell szerint, míg istenről fogalmunk sincs. Ha az istenhitet hallucinációhoz hasonlítjuk, hirtelen az ateisták válnak normálissá. Az emberiség először volt ateista, és csak utána jelent meg az istenhit - hacsak az emberréválás pillanatát nem azonosítjuk az istenhit megjelenésével. Való igaz, a tudomány folyamatosan csak elvesz tőlünk. Elvette Zeuszt, hogy helyette a villámokat valami zagyva elektromossággal magyarázza, elvette Hephaistost, és a vulkánokat valami magmával töltötte meg, de elvette a szép lapos Földről (és az azt tartó teknősbékákról) alkotott képünket is, hogy helyette egy megfoghatatlan gravitáción alapuló égi mechanikát adjon. Igen, a tudomány elvesz, és helyette nem biztos, hogy olyasmit kellene várjunk cserébe, amit a vallás tudott nyújtani. A tudomány megadta nekünk a megismerhetőség misztikumát, a kétkedés jogát, a kíváncsiság borzongató érzetét. Elveszi az istent, elveszi a biztonságot, a kézenfekvő magyarázatot, és helyette ránk bízza a dolgokat. Megajándékoz a kaland élményével. Ateistának lenni érdekes...

Egy mai polihisztor eszmefuttatásai a világ különféle dolgairól. Jó!!

A világot más szemszögből mutatta meg, mint ahogy eddig láttam.