Lewis Carroll neve szinte megkerülhetetlen, ha az ember olyan témákkal akar foglalkozni, mint a valóságtól való elidegenedés és a világok közötti határok összemosódása. Az Alice Csodaországban szerzője ideje nagy részét azonban nem írással töltötte: eredeti foglalkozása szerint matematikus volt, negyven éven át tanított az Oxfordon, két könyvet is írt a logikai játékokról. Az irodalmi szürrealizmus előfutáraként is emlegetik, és az ő feltalálói munkásságának köszönhetjük a ma Scrabble néven ismert betűjáték egy korai változatát.

Carroll valódi neve Charles Lutwidge Dodgson – soha nem vágyott népszerűségre, ha írói álnevén szólították, nem reagált, az erre a névre érkezett postai küldeményeket sem vette át. Visszahúzódó, félénk ember volt, ezt a szorongást csak akkor tudta leküzdeni, mikor gyermekeknek mesélt, amiben nagy gyakorlata volt, hiszen édesapja korai halála után 10 testvéréről kellett gondoskodnia. A nyúlüregbe zuhanó kislány mára világszerte ismert történetét egy evezőstúra alatt találta ki, hogy szórakoztassa Henry Liddell dékán gyermekeit, köztük a kis Alice-t, akitől a főszereplő nevét kölcsönözte.

Mai szemmel furcsának tűnhet a felnőtt férfi alakja, aki csak gyermekek társaságában tud feloldódni, és velük barátkozik saját korosztálya helyett, ám ez a viktoriánus korban elfogadott, mi több, tiszteletre méltó tevékenység volt, hiszen akkor a gyermekeket nem és szexualitás nélküli lényeknek tekintették, és dicséretesnek ítélték, ha valaki ezen ártatlan lények elméjének pallérozásával tölti idejét.

Carroll irodalmi alkotásai sokrétűek, meséinek logikája a játékelmélet dinamikáját követi – erről komoly tudományos elemzések is születtek. Invenciózus művei ma is töretlen népszerűségnek örvendenek, Alice történetét a világ szinte összes nyelvére lefordították, a film-, rajzfilm-, musical és egyéb feldolgozások sora végtelen.