Lázár Júlia

A könyve a címe miatt keltette fel az érdeklődésemet. Az első fejezetek döcögnek kicsit, de a könyv feléhez érve már nehéz volt abbahagyni az olvasást. Saját életünkről akaratlanul is gondolkodni kezdünk, mi is értékeljük eddigi tetteinket, és döntéseinket, mint Harold Fry. A könyv végéhez közeledve található a csattanó, mely még inkább a lelkünkbe hatol. Nagyon mély érzelmeket csalt elő belőlem ez a regény. Azt hiszem, az egyik kedvencem lett. Ha a gyermekem felnő, mindenképpen el kell majd olvasnia. Az őszinte gondolatok, érzelmek miatt.

Amikor elkezdtem olvasni, akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad a történet, mert tényleg egy nagyon csodálatos kis sztoriról van szó. A hétköznapi csodák megtalálhatók benne, és szerencsére happy end a lezárása. Néha csak egy kis "löket" kell, hogy az ember lezárhasson dolgokat. Nyugodt szívvel ajánlom minden korosztálynak, aki egy kicsit is nyitott ezekre, vagy szívesen gondolkozik, esetlegesen az értelmesebb könyveket részesíti előnyben. :)

Elgondolkodtató történet, ajánlom minden korosztálynak :)

Csodálatos könyv! Bevallom őszintén, sokkal jobban érdeklődöm általában az elvontabb fantasy, sci-fi, vagy egyéb, "nem létező" világok és történetek iránt, de Harold Fry egyszerűnek induló, mégis fordulatos és gyönyörű utazása azonnal és teljesen magával ragadott. Nagyon régóta nem olvastam ilyen hiteles, finom megfogalmazású könyvet, ahol ennyire valódi és szerethető szereplők kísértek volna el az olvasás alatt. Örülök, hogy megvettem, és még biztosan el fogom olvasni párszor.

Nekem is tetszett a könyv, egyetlen lendülettel elolvastam. A filmet sajnos még nem láttam.

Szuper történet,kellemes olvasmány.Csak ajánlani tudom:)

Nagyon jó könyv, nekem tetszett :) Nem a manapság divatos fantasy, hanem egy szép történet az akaraterőről, emlékekről, segítőkészségről, stb.

Egy nagyon érdekes könyv! Jó volt olvasni!

Amikor Doris Lessing írása angolul először megjelent 1996-ban, a szerző 77 éves volt. Regénye talán ezért is rendkívül hihető és hiteles írás egy, a hatvanas éveiben járó (Bizonyos kort megért, mondaná a francia, sőt még egy kicsit többet.) nő újbóli (és többszöri) szerelembeeséséről. Sarah Durham, a kötet főhőse, a Zöldmadár alternatív színház vezetője és oszlopos tagja, akis saját bevallása szerint korához képest még rendkívül jól tartja magát (általában fiatalabbnak nézik valós koránál) egy új színdarabot készít elő társulatával Julie-ről, aki "A múlt század nyolcvanas éveiben Martinique szigetén élt [] gyönyörű lány - negyedvér, mint Napóleon Josephine-je -, aki elbűvölt egy francia tisztet." Julie óriási tehetség volt: naplóiból és hátramaradt kottáiból ez derül ki; a férfiakkal való viszonyai azonban rendre kudarcba fulladtak, míg egy napon maga is öngyilkosságot követett el. Az ő életét feldolgozó színházi próbák során azonban teljesen felkavarodik a társulat élete: Julie szerelmi története az összes érintett (színész, producer, rendező) bőre alá fészkeli magát, s olyan önreflexióra készteti magát Sarah-t is, hogy szembesülni legyen kénytelen saját eddigi életével, környezetével és legfőképp jelenlegi saját magával. Love, Again szól a könyv eredeti címe, és Sarah, immáron 65 évesen, kénytelen észrevenni, hogy az ifjú titán színész, Bill (a fiatalember, aki még fiatalabb, mint az évei mutatják, és hozzá kamaszosan bizonytalan) iránti érzelmei valami olyasmihez foghatóak, amit már húsz éve nem érzett. De Bill iránti érzelmei elmúltával felbukkan Henry is, a mindjárt középkorú, ahogy saját maga megfogalmazta, akinek szintén megvannak a maga problémái: Azt veszem észre, hogy a fiatal lányok mostanában keresztülnéznek rajtam. Nem olyan rég történt a változás. Nem esett nagyon jól, mikor először fölfedeztem. S végül ott van a tulajdonképpen korban leginkább Sarah-hoz közel álló Stephen, aki reménytelenül szerelmes az immáron legalább 80 éve halott Julie-be, viszont aki saját bevallása szerint a létező legjobb beszélgető- és lelki társra lelt Sarah személyében: A legelviselhetetlenebb az, hogy tizenöt éve élek egy asszonnyal, akivel soha nem tudtam úgy beszélgetni, mint magával. A kép színesítése végett ott vannak még Sarah öccse és annak családja, Sarah unokahúgai, aki mind önálló szigetcsoportot alkotnak a szerelem újonnan és ismételten felfedezett óceánján s a bemutató és egy tragédia, a szerelem újbóli átélése után Sarah-t utoléri az idő, mely eddig elkerülni látszott őt: "Hónapok teltek el. Sarah a tükörben vizsgálgatta magát, mint azon az estén, mikor először láttuk. Első pillantásra nem változott sokat, közelről már inkább. Legalább tíz évet öregedett." S miután mindenen túlvan, túl a bemutatón, a hatvanon túli szerelmeken, túl egy tragédián és azon, hogy bármi bármikor is visszaszólítsa az élet színpadára, saját öccsével beszélve kénytelen észrevenni, hogy visszaszökkent a valós világba, ahol már nincsenek nagy történések, nincsenek nagy szerelmek, drámák: "Az öccse, a hús-vér mai öccse nem egy másik világban létezett, olyannyira nem, hogy esténként bejelentés nélkül fölbukkant. - Hal, nem tudtál volna legalább telefonálni? - De hát úgysincs dolgod, vagy igen?" Isten éltesse a 93 éves Doris Lessinget, akinek jelen könyvét minden 65 év alatti nőnek (és férfinak) el kellene olvasnia, de melyet vélhetőleg és istenigazából csak 65 után értünk majd meg. Ha megérjük.

Jó ez a könyv. De nem mindenkinek. Kor, tapasztalat kell hozzá. Akinek megvan , az ne hagyja ki! Egy biztos, nem egy habkönnyű kikapcsolódás az olvasása. Nagyon mély érzelmi húrokat penget/het meg az olvasóban. A 60-as nőknek ajánlanám, 50 év alatt semmiképpen, nekik nem mondana semmit, ha egyáltalán végig olvasnák..

Megéri filmen is megnézni, de aki csak teheti, előtte olvassa el! Egy estémbe került, de szünet nélkül olvastam. Nem lehet megválni tőle. Fantasztikus könyv! Kevés könyv mutatja be az első világháborút, a legfőbb főszereplők szemszögéből: a lovakéból! Megindító, érdekes, szép. Ezt mindenkinek olvasnia kell!

"amikor várandós hitvesével, Rosemaryval együtt új otthonuk háziszentélyébe az "Antikrisztus" helyett inkább a "fikuszt" állítják..." aki ezt írta, az gondolom nem olvasta a könyvet, de azért sikerült egy szép nagy spoilert is beleírni egyből az ajánlóba. A könyv egyébként nagyon jó, bár a mondanivalójából eredően kissé nyomasztó.

Nekem egy olyan kérdésem lenne ezzel a könyvvel kapcsolatban, h. ez olyasmi hangvételű, mint a Nana c. manga? Előre is köszönöm válaszaitokat! :)

Nekem ez sajna nem tetszett... Vontatott volt és görcsös. És a szereplői olyan TÚL művészek...

A fikusz és az Antikrisztus egy nagyszerűen megírt, remek, éles társadalomkritikát adó regény Orwelltől. 1936- os első megjelenése óta eltelt több mint 70 év, ettől függetlenül mai társadalmunkra méginkább vonatkoztatható a műben megfogalmazott kritika. Rendkívül érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Az osztályfőnököm írta ! Nagyon jó!