Sajnos nem tudtam azonosulni az írónővel. Mikor "önzetlenül" alapítványt hozott létre a természet védelmében, még akkor sem gondolt bele, hogy az ő odaköltözése mekkora károkat okozott a kontinensnek, még akkor is, ha tényleg nagyon vigyáztak a vadállományra. Mások szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát sem... Álszent jellemet ismertem meg a könyvből, akivel nem tudtam megbarátkozni. Nem tudtam együtt érezni vele tragédiái során. Arról már nem is beszélve, hogy leírása szerint naphosszat ücsörgött cvagy sétált, miközben több házat tartott fenn, népes szolgahadat, hát mi ez, ha nem a kontinens kiszipolyozása? Viszont szépen ír...

Nagyon érdekes, de sokszor szívszorító olvasmány-e könyv, de nekem tetszett.Nagyon sok benne az elbeszélés, tájleírás. Sok érdekes emberről olvashatunk benne, de maga a család a főszerpjője a könyvnek. Nekem nagyon tetszett és ajánlom mindazoknak aki olvasták a Corinne Hofmann könyveit, azok olvassák el ezt is, nem fognak benne csalódni.