Onnantól vált számomra magával ragadóvá a regény, amikor beindult a minecraftozás. Érdekes, hogy pont ez a dolog volt, amitől tartottam, mert én az autizmus miatt választottam olvasásra a regényt. Féltem, hogy a számítógépes játék világa olyan irányba húzza el a történetet, ami nekem nem fog tetszeni. De pont ez által történtek azok a dolgok Sam és Alex között, amiket annyira szerettem. Magát az autizmust, és a rá jellemző viselkedést is nagyon jól megjelenítette a szerző. A két fő szálat (autizmus, minecraft) keresztezték a családi és magánéleti problémák. Ez egy olyan pluszt adott a történetnek, hogy akit nem érdekel maga az autizmus, az is érdeklődve olvashatja. Mindezek végig fenntartottak egy izgalmat, hiszen mindegy volt éppen miről szólnak az oldalak, mindegyik szálon fokozatosan bontakozott ki a megoldás. Ez a történet nem csak szórakoztató, és tanító, hanem szép is. Több gondolatot is felfedeztem olvasás közben, ami elgondolkodtató, vagy éppen magával ragadó. Ez egy nagyon összetett regény. Szól autizmusról, családi tragédiáról, párkapcsolat(ok)ról, számítógépes világról, gyászról, múltról és jelenről, sok vívódásról, magáról az életről, de legfőképpen egy nagyon szerethető apa-fiú kapcsolatról.