A téma nagyon jó ;), de a könyv nyelvezete pocsék, élvezhetetlenné teszi az olvasást :(

Fantasztikus könyv! Eddigis kedvencem volt, most sem csalódtam benne! :) Az utolsó oldalon nagyon meghatódtam és átéreztem anyukaként! Nagyon szépen megírt könyv, mulattató, elgondolkodtató, szerethető!! Köszönjük!!!

Kása, azaz Kásás Tamás, Magyarország legjobb vizipólósa. Ezt nem én mondom, hanem a szakma. A vizipólóban hosszú évekig mi, magyarok voltunk a világ legjobbjai. Athén, Sidney és Peking olimpiai aranya után az idei ötödik hely Londonban hatalmas pofon volt. Jómagam is csak ültem a meccs után, és nem hittem el, hogy nélkülünk játszák a döntőt, véget ért az aranykor. Ma már tudjuk, hogy a Kemény-éra, amelyben én felnőttem, szintén véget ért, hiszen Kemény Dénes nem vállalta tovább a kapitányi teendőket, viszont ő lett a sportág hazai elnöke, tehát a jövő biztató. Az elmúlt kb. 15 évben a vizipóló alapvetően két emberről szólt: Kemény Dénesről és Kásás Tamásról. Kásás, vagy ahogy egy ország hívja, Kása egy öntörvényű zseni, ha nincs kedve játszani, akkor ott sincs a pályán, de ha jó napja van.. Ha látta valaki a sidney olimpia döntő meccsét, az tudja, hogy miről beszélek. Minden létező nemzetközi kupát megnyert különböző olasz csapatokban, ráadásul háromszoros olimpiai bajnok. A három olimpiai döntőt eksztázisban éltük át (mármint én és kis családom): Athénban az első olimpiai bajnoki címnek örültünk, Sidneyben Kása volt az isten, ő nyerte meg nekünk az olimpiát, Peking uncsi volt, az amcsik nem voltak ellenfelek. Peking után aztán kezdett akadozni az arany-gépezet: nem jöttek a tornasikerek, de mindenki legyintett: majd az olimpiát megnyerjük. Aztán jött a sokk: az ötödik hely. Én nem igazán értettem, hol mentek félre a dolgok, ebből a könyvből végre megtudtam. De nemcsak ezt: Kása röviden összefoglalja eddig életét, kegyetlen őszinteséggel írja le, hogy az élsportolói lét minden, csak nem fáklyásmenet, a sikerekért nagyon keményen meg kell dolgozni, a magánéletet be kell áldozni az aranyakért. Lezárás ez a könyv, egy csodálatos sportpályafutás lezárása. És egy új élet kezdete: Kása Amerikába megy, gyerekeket fog tanítani. Köszönjük a három olimpia aranyat, a szép pillanatokat, a hatalmas csatákat, sok sikert kívánunk a "civil élethez", te vagy a bajnok!

Lenyűgöző és letehetetlen. Bizarr őszinteséggel mesél az olimpikon a nőkhöz fűződő viszonyáról, a vízilabdáról, a családjáról és a barátairól. Hol megnevettetett, hol pedig megsiratott. Remek jó könyv, egy igazán sikeres sportolótól, egy igazán jó férfitól!

Őszinte, olvasmányos könyv, ami nagyvonalú betekintést tekint egy sikerekben gazdag, nemzetek által istenített, egyébként szerény ember életébe. Néha sírtam, néha meg hangosan vihogtam a metrón- (nagyon jók a csapattal átélt közös sztorik, főleg az alvajárások:-)) Vízilabdarajongók kötelezője! Köszi Kása!

Köszönjük Kása! Van az úgy, hogy szinte eszel egy könyvet. Ezt felfalod. Egyszer megkacagtat másszor meg bekönnyezel. Én volt, hogy sírtam. És végre nem néző és kommentátori szempontból ugorhatunk a pólós medencébe, hanem egy vérbeli pólóssal. Valóságosabb lesz. Olyan igazi. Mint az egész könyv. Egy Élsportoló Élete. Éljen még nagyon sokáig!

Én egyszerűen elloptam a megajándékozottól! Kasa nekem eddig isten volt, most meg ember lett. Rejtő könyvén röhögtem így fel utoljára. És persze bőgtem is... Dehát egy olimpikon élete olyan, mint az enyém, csak mellettem nincs Csaba, aki ezt szépen, nagyon szépen meg is írja! Köszönlek Kása, drága csodánk!

Szerény, profi, humoros. Nem csak a vízilabda szerelmeseinek kötelező olvasmány! 5*

elso konyv amit egy ejszaka alatt kiolvastam...tokeletes!!!

Ma kaptam meg karácsonyra a könyvet. Igaz, hogy csak most kezdtem el olvasni, de már most, bátran ajánlom mindenkinek!! :)

Egy nagyon őszinte könyv, a sportág legnagyobb alakjától. Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!