Egészen 1990-ig, három évtizeden át tároltak szovjet atomtölteteket Magyarország területén derül ki abból a Puskalövés nélkül(Duna International Kft.) című könyvből, amit a csillagváltás előtti utolsó hadügyminiszter, Kárpáti Ferenc írt. Az 1960-as évek második felében szovjetmagyar kétoldalú megállapodást kötöttek arról, hogy a Szovjet Hadsereg atomtölteteket tárolhat Magyarország területén állítja könyvében a volt miniszter, aki 198590 között töltötte be a posztot. Én erről hivatalosan akkor szereztem tudomást, amikor kineveztek. Ekkor döbbentem meg igazán, mert kiderült, hogy a magyar katonai vezetésnek nincsenek pontos ismeretei erről, nincsenek beavatva az atomtöltetek tárolásával kapcsolatos tennivalókba. A bázis parancsnoka közvetlenül a moszkvai vezetés alá tartozott. Katonai pályán Ötgyermekes munkáscsaládban született 1926-ban. 1945-től MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) járási titkár Borsod megyében, majd a megyei pártbizottság munkatársa. 1948-ban lépett be a hadseregbe.[1] 1949 februárjában 3 hónapos tanfolyam után lett hivatásos tiszt hadnagyi rendfokozatban, kezdetben a Honvéd Kossuth Akadémián, majd pécsi Honvéd Dózsa Gyalogsági Tiszti Iskolán teljesített szolgálatot. 1951 1953 között a Katonapolitikai Akadémia tüzérszakán tanult, majd soron kívül előléptették őrnagyi rendfokozatba. 1953 és 1955 között az egyik dandár állományában teljesített szolgálatot, mint a parancsnok politikai helyettese. 1955-ben Moszkvában a Lenin Katonapolitikai Akadémián aspiránsi tanulmányokat kezdett el, de azt a magyarországi forradalom hírére abbahagyta, s október végén hazatért. 1956 decemberétől a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot, majd 1957 márciusától a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanszékvezető. A politikai pályán 1958-1970 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Néphadseregi Bizottságának első titkára.[2] 1962 és 1966 között a MSZMP KB póttagja, 1966 és 1985 között a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) tagja. A Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöki beosztását 1970. december 19. és 1985. december 30. között töltötte be, egyúttal honvédelmi miniszterhelyettes is volt. 1963-tól ezredes, 1971-től vezérőrnagy, majd 1979-ben altábornagy lett.[3] 1970-től 1990-ig országgyűlési képviselő volt, először a szobi, majd a ceglédi választókerületben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1985. december 30-ával választotta honvédelmi miniszterré, s egyben kinevezte vezérezredessé. Minisztersége A miniszterségének ideje alatt a védelmi felfogásnak megfelelően módosult a katonai doktrína, s kezdetét vette egy jelentős mintegy 35%-os haderőcsökkentés amely, döntően a támadásra alkalmas eszközöket érintette. A szovjet csapatok Magyarország területéről való végleges kivonását figyelembe véve alakították ki az egységek és magasabb egységek területi elhelyezését. Az új katonapolitikai felfogásnak megfelelően változott a katonai diplomácia is. Miniszterként számos NATO-ország katonai vezetésével teremtett közvetlen kapcsolatot. A Honvédelmi Törvény módosításával Magyarországon lehetővé vált lelkiismereti okok alapján a fegyver nélküli és polgári szolgálat teljesítésére. Elkezdődött a hadsereg depolitizálása. Ennek keretében a katonai alakulatoknál megszüntették az MSZMP szervezetei, a politikai tiszti intézmény pedig nevelőtiszti intézménnyé alakult át. A nemzeti jelleg kifejezésére a hadsereg 184849-es forradalom és szabadságharc hős seregének emlékére 1990. március 15-étől ismét Magyar Honvédség elnevezést viseli. Előterjesztés készült a fegyveres katonai szolgálat 18 hónapról 12 hónapra csökkentéséről. A társadalomban végbement jelentős változásoknak megfelelően, a meginduló újabb haderőreform keretében, 1989 decemberében kifejezetten katonai feladatok irányítására létrehozzák a Magyar Honvédség Parancsnokságát. A Honvédelmi Minisztérium feladata a kormányzati, államigazgatási és a parlamenti feladatok teljesítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok irányítása lett. Ennek megfelelően Kárpáti Ferencet, az ideiglenes köztársasági elnök (Szűrös Mátyás) 1989. december 15-ével katonai tartalékállományba helyezte, így polgári miniszterként vezette a honvédelmi tárcát. Ő lett a negyedik civil honvédelmi miniszter az elmúlt 49 év alatt. 1990. május 2-ától, a Németh-kormány lemondását követően ügyvezető miniszterként vezette a minisztériumot. 1990. június 1-jével, 64 éves korában került nyugállományba. Érdekesség Kárpáti Ferenc miniszteri tevékenységéhez kapcsolódik a honvédelem és a hadtudomány területén elért tudományos eredmények Stromfeld Aurél-díjjal történő elismerési rendjének kialakítása, valamint a hadseregben korábban használt elvtárs szó helyett a bajtárs megszólítás bevezetése. A szakíró KÁRPÁTI FERENC: A román forradalom és Magyarország, 1989. Egy volt miniszter emlékezése Az 1980-as évek második felében a szomszédos Romániában egyre gorombább intézkedésekkel igyekeztek elfojtani a lakosság körében megnyilvánuló elégedetlenséget. Az 1987. november 15-i brassói munkás-tömegtüntetés megtorlása ezt már világosan megmutatta. A belső feszültségek ellensúlyozására hihetetlen mértékben fokozták a magyarság elleni uszító, nacionalista propagandát s a romániai magyar nemzetiséggel szembeni drasztikus megkülönböztető lépéseket. A "homogén Románia" tervének megvalósításaként hirdették meg mintegy nyolcezer falu lerombolását, köztük nagy számban erdélyi magyar települések megsemmisítését. [...] A romániai "településrendezési tervek" elleni magyarországi tiltakozó megmozdulásokat ürügyül felhasználva 1988. június 28-án, 48 órás határidőt adva, bezáratták a kolozsvári magyar konzulátust, a bukaresti Magyar Kulturális Központot, és az ott szolgálatot teljesítő diplomatákat kiutasították Románia területéről. Egyre több magyar nemzetiségu család nem tudta elviselni a velük szembeni hisztériát, alapvető emberi jogaik durva megsértését, s tömegesen hagyták el lakóhelyüket. A kialakult helyzet indokolttá tette, hogy a magyar Országgyulés megvitassa a magyar-román viszonyt. [...] A helyzet azonban nemhogy javult volna, inkább rosszabbodott, s egyre több aggodalommal töltötte el a magyar kormányzati szerveket. Munkatársaimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy a Ceau<F42494>n<F255>escu-klán - hatalmának megőrzése érdekében - kalandor lépésekre szánhatja el magát, s nincs kizárva, hogy valamilyen durva, provokatív lépést tegyen Magyarországgal szemben. Elsődleges feladatunknak tekintettük, hogy folyamatos, naprakész tájékozottsággal rendelkezzünk a román hadsereg állapotáról, tevékenységéről, mozgásáról. [...] Temesvár, 1989. december 17. A forradalom Temesváron vette kezdetét. 1989. november 28-án a városi törvényszék koholt vádak alapján olyan döntést hozott, hogy Tőkés László református lelkésznek és családjának záros határidőn belül el kell hagynia gyülekezetét, templomát, városát, s fellebbezésnek sem adott lehetőséget. A hatóságok azonban elszámították magukat, nem gondoltak a magyar és a román lakosok tömeges és elszánt tiltakozására. [...] Ceausescu vasárnap még úgy gondolta, hogy utasítására a fegyveres erők könnyuszerrel letörnek minden megmozdulást, s hétfőn háromnapos hivatalos útra utazhat, Iránba. December 18-19-20-án igen eltérő, s egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot a nemzetközi sajtóban. [...] Kérdésemre, hogy mi megy végbe Temesváron és ebben mi a szerepe a román hadseregnek, Vasile Milea vezérezredes, honvédelmi miniszter a következőket válaszolta: a hadsereg csapatait nem vették igénybe, a Securitate egységeit alkalmazták. Arra kért, hogy mivel régóta ismerjük egymást, higgyek neki, "a román hadsereget soha nem fogják a néppel szemben alkalmazni". Ezt a kijelentését többször is megismételte. Tájékoztatott arról, hogy túlzottak azok a hírek, miszerint több száz halálos áldozata van a temesvári eseményeknek. Ezek után ő tette fel nekem a kérdést: igazak-e azok a hírek, hogy bizonyos magyarországi szervezetek toborzást folytatnak a hazai magyarok körében a temesvári lakosság megsegítése érdekében. Ennek megakadályozásában kérte a segítségemet, hiszen ez Románia szuverenitását sértené.