Jussi Adler-Olsen

Az egész könyv zseniálisan lett megírva. A legeslegjobb könyvsorozat, amit eddig olvastam, és nagyon szépen lezárták.

Nagyon jól felépített, izgalmas könyv..Az elejétől kezdve izgalomban tart, lehetetlen letenni. Ha pedig mégis muszáj, egyből beindul a fogaskerék :D: ki csinálhatta? :)

izgalmas, jó könyv, ami magával hordozza a skandináv krimik stílusjegyeit, utána javaslom a Hipnotizőrt elolvasni,mely letehetetlen

Most, hogy az őszi melankólia a fáradt legyek mellett rajtunk is kezd úrrá lenni, eltöprenghetünk azon, vajon hogy is bírják elviselni a sötétségvilágosság kevésbé szimpatikus arányát azok, akiknek még tőlünk is több jut az idő előtti sötétből. Persze ott van a szauna, és számtalanféle természetes vagy szintetikus hangulatjavító állhat még rendelkezésre, de a könyvpiacot elnézve a skandinávok italozás és búsongás helyett sokkal egészségesebb dologgal töltik a hosszú téli estéket: krimiket írnak. (Már amennyiben persze egészséges foglalatosságnak számít az, hogy valaki más emberek halálát tervezgeti gondos részletességgel.)A svédek igencsak élenjárnak depressziójuk ventilálásában, hiszen a Millennium-trilógia íróját, Stieg Larsont aligha kell bemutatni bárkinek is, és Wallander nyomozó szellemi szülőatyja, Henning Mankell is igen nagy népszerűségnek örvend. A norvégoknál Jo Nesb arat, és immár magyarul is olvasható egy dán sikerszerző, Jussi Adler-Olsen egyik regénye, a Nyomtalanul, amely szintén egy sorozat nyitó darabja.Mindeme felvezetés után valószínűleg senkit nem fog a meglepetés erejével érni a regény felütése: a középkorú, kissé kiégett nyomozó, Carl Mrk éppen hosszas betegszabadságról tér vissza, a felesége is elhagyta, a rendőri munkát pedig a háta közepére sem kívánja. Erre persze minden oka megvan, hiszen legutolsó nyomozása során egyik társát lelőtték, a másik még mindig kórházban fekszik, a főnökség pedig magát Carlt is az elfekvőbe akarja küldeni: nyakába sózzák az újonnan megalakult Q-ügyosztály vezetését, amely korábban megoldatlan ügyekkel foglalkozik.Carlnak persze minden oka megvan a mérsékelt lelkesedésre, különösen, amikor egy ablaktalan pincehelyiségben találja magát több kilónyi aktával és tengernyi szabadidővel. Azonban a felügyelő helyettes még az önállóságot sem élvezheti felhőtlenül, amikor a Q-ügyosztály kétfősre bővül: újonnan jött, ügybuzgó asszisztense addig nógatja Carlt, amíg az szinte találomra hozzá nem lát egy évekkel korábban eltűnt politikusnő ügyének felderítésébe. Az eredetileg kávéfőzésre és felmosására alkalmazott Assad pedig bőven túlteljesíti munkaköri kötelességeit: nem elég, hogy nem hagyja szegény Mrk nyomozót nyugodtan sodukuzni, még a nyomozásba is állandóan beleszól. Így hát Carlnak nincs más választása, dolgozni kell. Amikor pedig megkapirgálja Merete Lynggaard eltűnésének esetét, megdöbbentő dolgokra bukkan, ahogy az már szokás.Különös dolog ez a nyomozókkal: némelyek mintha kézzel-lábbal küzdenének az ellen, hogy hősök legyenek, ám minden hiába. Carl Mrk is jó eséllyel indulna a nyugati világ legnyomorultabb embereinek versenyén, hiszen magánélete romokban, újabban pánikrohamai vannak, munkatársai pedig annyira nem szívesen dolgoznak vvele, hogy inkább átengednek számára egy külön ügyosztályt, csak ne kelljen vele együttműködni. Ugyanakkor Carl sem különösebben nagy rajongója saját magának, hiszen nem tud szabadulni az őt mardosó bűntudattól amiatt, hogy régi csapatából ő az egyetlen, aki megúszta úgy, ahogy. És mégis ő az, aki Assad hathatós közreműködésével nem csak hogy képes felgöngyölíteni egy tetszhalott ügyet, még van képe a kollégák nyomozásába is besegíteni egy-két jó ötlettel.Ugye milyen szívderítő? Jó, elismerem: talán nem a borongós skandináv országokban játszódó, borongós főhőssel operáló detektívregények lesznek azok, amelyek hatására szétárad bennünk az életöröm (bár ki tudja), viszont korábban megismert társaihoz hasonlóan Carl Mrk felügyelőhelyettes szintén profi abban, hogy egy regény idejére saját panaszainkról az ő saját panaszaira terelje a figyelmet, és amíg a jó meleg szobában vele együtt töprengünk azon, hogy vajon a kkomornyik-e a gyilkos, addig nem árthat nekünk a depressziós idő. És kívánhat-e az ember ettől többet? Legfeljebb folytatásokat, azokra pedig úgyis számíthatunk, hacsak a közeljövőben nem történik komolyabb klímaváltozás Észak-Európában.