Jonas Jonasson

Sziasztok. Nekem a Száz éves ember jobban tetszett. Ez már számomra nem tudta azt az élményt nyújtani. Amúgy nem volt rossz, jó kis történet tele váratlan fordulatokkal, de az író első könyve sikerült szerintem jobban.

Az egyik legjobb könyv, azok közül, amiket mostanában olvastam. Hihetetlen módon keveri a szálakat az író, soha nem lehet tudni / sejteni, hogy a következő oldalon mi fog történni. Ráadásul a stílus is nagyon élvezhető.

Letehetetlen. Olvastam a szerző előző könyvét. A százéves embert. Ezt a könyvet a karácsonyi készülődés közepette láttam meg. Türelmetlen voltam. Megvettem, elolvastam. Egy vécépucoló erkölcsi tartása összemérhető az államelnökével? Most is játszva tanuljuk a történelmet. És az emberi értékeket, értékítéletet, és az emberek másokról alkotott értékítéletét. Lebilincselően izgalmas stílusban. Nagy emberek hétköznapi oldalát, hétköznapi emberek nagy tetteit, véletlenek sorozatát, idióták, lecsúszott alakok, hitvány "kis-" és "nagyemberek" történelemformáló tetteit hihetően és hihetetlenül összefűzve egy csokorban megkapjuk. A százéves embernél a sok véletlen mértéke még talán hihető is. Ennél a könyvnél a szerző a könyv első felében túlzásokba esik, de a végére a stílus, a történetfűzés teljesen teljesen visszatér a százéves embernél megszokott arányokhoz. Ajánlom mindenkinek. Annak aki szereti a történelmet és akinek (a gyermeke se) szereti.... A százéves embert talán utána érdemes olvasni. Ez a könyv segít abban hogy ne a külső vagy valamilyen társadalmi helyzet alapján ítéljünk meg másokat. Észrevétlen kapunk történelmi ismereteket, erkölcsi tartást, útravalót, töltetet. A könyv elolvasása nem hiábavaló idő volt. Sőt!

Tényleg egy nagyon jó stílusban megírt, vicces könyv. Viszont kár az igénytelen könyvborítóért. Az angol verziónak sokkal stílusosabb a fedele és a kisebb, puhakötésű kiadás praktikusabb is lenne.

Nagyon jól megírt humoros könyv, én jót mulattam az olvasása közben. A főszereplő véletlenek sorozata folytán mindig új országban találja magát, új vezetők mellett, még az atombombát is segít feltalálni... Két idősíkon fut a történet, ezért is érdekes többek között.

Tényleg kár az "év legviccesebb könyve" reklámért. De érdemes elolvasni, jópofa, olvasmányos, kedves, és nagyon élménydús történet.

Valóban rendkívül könnyed, derűs történet. Néhány szituáció fordulata emlékeztet Rejtőre, a cselekménybe szőtt történelmi személyiségek pedig Ken Follett A megfagyott világát juttatták eszembe. Szívből ajánlom olvasásra mindenkinak, aki szereti a szórakoztató irodalmat!

Én a beharangozást sajnálom, az ember mást vár "az év legviccesebb könyvétől". Persze valahogy el kell adni egy ismeretlen szerző művét is... Egyébként a könyv nagyon jó, csak ajánlani tudom!

Nem rossz könyv, de nem az amit elolvasnék mégegyszer. Nekem tiszta Forrest Gump! Amin nevetgél az ember végig de nem szakad meg a röhögéstöl. Ugye az ajánló után nem ezt vártuk...

Ne Rejtőt keressék benne, nem fognak rajta hahotázni, de olvasás közben végig mosoly lesz az arcukon. Tetszett!!

Nekem is nagyon tetszett, sajnáltam mikor a végére értem. Szívesen olvastam volna még Allanről és az ő izgalmas életéről. Humorosnak nem igazán mondanám, inkább izgalmasnak és érdekesnek. Bár én nem vagyok oda az angol humorért, de ez a könyv lebilincselő volt.

Óriási könyv! Imádni való a stílusa, fanyar, angolos humor, ízlésesen ironikus, vicces, ötletes! Picit Forrest Gump, picit Hugh Laurie - Balek című könyvére emlékeztet, de mindez csak hasonlat, nem azonosság!