Már elég rég olvastam, de nemrég regisztráltam ide, szóval megejtem ezt a kommentet. Brent Weeks a kedvencem, mondhatom, a példaképem! Az éjangyal trilógia olyan hatással volt rám, hogy mikor végeztem vele, hetekig nem tudtam nekiállni másnak, mert teljesen lefoglalta a gondolataimat. A világ, ahol az árnyék az úr, kivsit jobban tetszett, viszont ez a könyv jobban meg van írva szerintem. Imádom, letehetetlen. Csak ajánlani tudom, és még mindig türelmesen várom, hogy megjelenjen a folytatás.

A fiamnak vettem, nagyon tetszik neki. Az a jó, hogy elég vaskos.

Szerintem is ez egy csodálatos mű, de nekem a magyar fordításával kapcsolatban lenne két problémám. Az első az csak egy esztétikai hiba, hogy minden fejezet első mondata nagy betűvel van írva az első írásjelig ami valamilyen szinten rontja az összképet. A második pedig ténylegesen a magyar fordítással kapcsolatos. Gavin Guila és Dazen Guila szerepet cseréltek ugye, de a magyar fordításban az ál-Gavin (vagyis Dazen) a fiatalabbik testvér "bátyám"-ként emlegeti az igazi Gavin-t amivel mások előtt leleplezné saját álcáját. Sajnálatos módon ezzel a hibával meg a titok felfedése előtt leleplezték azt, rontva a művet.

Nagyon vártam, hogy megtudjam mi is történt Durzóval az Éjangyal trilógia előtt. Kicsit csalódtam mikor megláttam, hogy milyen rövid is a könyv és akkor is miután elolvastam. Érdemes elolvasni annak, aki elolvasta a trilógiát.

A történet remek, a főszereplők nagyon szerethetők (a könyv olvasása során az olvasó folyamatosan tűnődik, hogy a testvérpár melyikébe fektessen több bizalmat, Kip pedig a könyv végére szó szerint elszabadul :D ) a környezet leírása még részletesebb mint az Éjangyal trilógiában Véletlenül nem tudja valaki, mikorra várható a második rész magyar változata?

Az Éjangyal trilógia után ez is nagyon tetszett, bár nem hiszem, hogy ki fogom bírni mire a 2. könyv is le lesz fordítva. :) Érdekes volt, hogy itt a főszereplő egy esett, kövér gyerek akinek megváltozik a élete. Külön tetszettek a színek, a csaták és a titkok. Brent Weeks egy legenda :)

képtelenség letenni csak idézni tudom az előttem írókat, igazi mestermunka

Az első rész után, hajlamosak vagyunk kiismerni az írót. Olykor már előre kitalálható a következő mozzanat. Ettől függetlenül pörgős történet és ha egy kis kikapcsolódásra vágyunk, akkor vessük bele magunkat az intrikák és orgyilkosság világába.

Nagyon jól végigvezeti az író, hogyan válika kis utcagyerekből kiváló bérgyilkos. Nagyon nyers és kegyetlen világból emelkedik ki az ifjú harcos, akit egyszerre lehet szeretni és gyűlölni is. Tartalmas könyv, fordulatos cselekmény, a folytatás is ilyen nagyszerű!

Hát csak annyit mondhatok, hogy Brent Weeks forever. 2 nap alatt kivégezve.Az előzőleg Magyarországon megjelent könyvsorozata, az Éjangyal trilógia is csodálatos mű volt számomra, és ez az újabb sorozat is hamisíthatatlanul magán viseli zseniális keze munkáját. Király. Csillagos 5-ös. Még azt is megfontolom, hogy nekiállok angolul elolvasni a második részét, mert ennyi izgalmat nem fogok tudni magamban tartani.

Nekem nagyon tetszett a könyv, és várom a folytatását! Más, de mégis hasonló, mint az író előző trilógiája. Hasonlóan fordulatos a cselekmény, és szépen felépített a világ ebben is. Kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a szereplők élete a továbbiakban.

Lebilincselő, kiszámíthatatlan, mindig valami váratlan van készülőben. A történetvezetés egyszerűen csodás, tagolása lehetővé teszi, hogy az olvasó sose unjon bele egy-egy fejezetbe. /nagyon jó könyv/

Brent Weeks jó író. Ezt már az első általa életre hívott történet, illetve történet részlet alapján is bátran jelentettem ki, de most, hogy magam mögött tudom az Éjangyal trilógia második részét is, immáron megkérdőjelezhetetlennek tartom az állítást. Már az is nagy teljesítmény, ha valaki egy jó könyvet képes az irodalomrajongók polcaira varázsolni, de ezt még tekinthetjük akár szerencsének is. Abban az esetben viszont, ha újra meg tudja adni az első műve okozta élményt, esetleg tovább fokozva a rajongást és az izgalmakat, már semmiképpen sem lehet a véletlen műve. Sokan csak legyintenek, vagy lenéző mosollyal jutalmaznak, amikor meghallják, hogy beleszerettem a fantasy műfajába, és én nem is hibáztathatom őket. Az utóbbi években, évtizedekben annyi silány minőségű és most nem a kiadás milyenségére, hanem a szövegre és tartalomra gondolok alkotás jelent meg, hogy a Tolkienen szocializálódó réteg egy része is elvesztette a műfajba vetett hitét. Legyőzhetetlen főszereplők, a jó és rossz unalomig ismételt harca, gyönyörű királylányok, bátor, szőke lovagok és ördögi kacajra hajlamos antagonisták, ezzé vált a fantasy. Mondjuk ki, gyermekmese. Ilyen könyveket pedig én sem szívesen olvasnék. Akkor hogyan is lettem fantasy rajongó? A válasz egyszerű, olyan formabontó, félelmetesen realista és helyenként naturalista írók jóvoltából, mint a hatalmas népszerűségnek örvendő Goerge R.R. Martin és Andrzej Sapkowski vagy a feltörekvő titán, Joe Abercrombie. Ők hús vér karakterekkel dolgoznak, mindenki által megélhető morális problémákat boncolgatva. A legfontosabb pozitívumuk mégis talán az, hogy visszahoztak egy régelfeledett érzést, vagyis az aggodalmat. Nem csak azonosulni tudunk a szereplőkkel, de izgulhatunk is értük, hisz Martin és Abercrombie esetében még a legfontosabbnak tűnő főszereplő élete sincs biztonságban Ezért is szeretem Weekset. Hasonlóan ez előbb felsorolt nevekhez, ő is valósághű fantasyt ír. Nincs olyan kiforrott stílusa, mint Martinnal, esetleg Sapkowskinak, de már csak a kora miatt is óriási potenciál van benne. 35 éves. Az árnyékvilág peremén egy kifejezetten szórakoztató olvasmány, aminek van egy alattomos tulajdonsága. Ha egyszer kézbevetted, borzasztó nehezen hagyja magát letenni. A történet beszippant és nem ereszt. Azt mondod, csak még egy fejezet és megállsz. Áltatod magad. A rengeteg nézőpontkarakter használata még épp az ésszerűség határain belül marad, így nem zavarnak össze és nem darabolják szét a történetet, hanem mesterien egészítik ki egymást. A legfontosabb szereplők kidolgozottságára nem lehet panasz, Kylar és Logan nagyon jól sikerültek. Ugyanakkor a mellékszereplőkről és kevésbé fontos nézőpontkarakterekről már nem lehet csupán szuperlatívuszokban véleményt nyilvánítani. Van, aki mesterien van megformálva és noha alig jut szerephez, az olvasó imádni fogja, de olyanokkal is találkozhatunk, akik zavaróan képtelenek bármilyen érzelmet is kiváltani belőlünk. Hu Gibbet karaktere számomra egyszerűen semmilyen volt. Egyetlen tulajdonság köré felépített szereplő, akitől rettegnem vagy undorodnom kellett volna, de mégsem gyakorolt rám semmiféle hatást. Ráadásul ez nem is csak a pszichopata mestergyilkosról mondható el. Ennek ellenére, összességében mégis megdicsérném a szerzőt, egy-két melléfogást leszámítva érdekes és szerethető karaktereket alkotott. Kylar Stern jelleme nagyon emberi, még akkor is, ha képességei alapján ő minden csak nem egyszerű humanoid. Egy halhatatlan gyilkológép. Ez így riasztóan hathat és elveheti azok kedvét, akik nem szeretik az agyontápolt, legyőzhetetlen karaktereket, de szerencsére mindenkit megnyugtathatok, hogy emiatt nincs oka óckodni a könyvtől. Lehet, hogy a képességeit tekintve Kylar túltesz bármilyen harcoson, de belül igazi hús-vér ember. Ez pedig a jellemében és leginkább a kételyeiben kristályosodik ki. A másik valódi főszereplő, Logan fejezetei talán a könyv legérdekesebb szálát mutatják be. Rajta keresztül megélhetjük, hogyan viselkedik egy jómódban felnőtt, gazdag ám jólelkű férfi a börtön legszörnyűbb cellájának elkorcsosult lakói közt, ahol a nők csak a szexért cserében élhetnek túl és a férfiak sosem lehetnek biztosak benne, hogy nem őket falja majd fel aznap este a kiéhezett csürhe. Nagyon érdekes megfigyelnünk az emberi jellemben beállt változásokat. Pazarul kidolgozott része a könyvnek, már csak ezért is megérte elolvasnom. Spoiler mentesen nehéz a történetről írni, így ebbe nem is kívánok belemenni. Brent Weeks humora és filmszerűen felépített története az események ismertetése nélkül is garanciaként szolgálhatnak az jövőbeli olvasó számára. Az utolsó mondat pedig gondoskodik arról is, hogy két kézzel kapjunk a harmadik kötet után. A könyvnek vannak hibái, például a számomra kínosan erőltetett szerelni szál és néhány Marie Sue karakter, de ennek ellenére kötelező darab minden fantasyt kedvelő számára. Feltéve persze, ha nem retten meg a vértől, a trágárságtól amivel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy nem öncélúan használja a szerző, hanem ott, ahol kell és amikor kell valamint a gyakori erőszaktól. A könyv nem is árul zsákbamacskát, már a borítóján is figyelmeztet minderre. Tisztelettel, Horvát Gerard

egyszerűen letehetetlen! imádtam minden oldalát csak ajánlani tudom mindenkinek

Nagyon gyorsan lehet haladni a teljes trilógiával, mert folyamatos a cselekmény, mindig izgalomban tart. (a diszlexiámmal sem volt nehéz olvasmány). Ha valaki egy velős és tartalmas könyvet keres, az szerintem lépjen tovább, viszont kikapcsolódásra tökéletes könyvet írt Brent Weeks.

Az egyik legjobb Fantasy regény amit mostanság olvastam!!Aki szeret olvasni annak kötelező hogy meglegyen

A végén van egy interjú sok mindent meg magyaráz benne. Sötét hangulatú regénynek titulálták de még is van benne fénysugár :D A méretétől senki ne rettenjen meg első fejezet után 1 héten belül végezni fog vele :P

Nagyon jó mind a három könyv

Egyszerűen fantasztikus. Mesteri szálfonás és karakter fejlődés.

Még a felénél sem jártam amikor megvettem a második részt, hogy miután ezzel végeztem egyből olvashassam tovább...:) Én is csak ajánlani tudom.

Nagyon tetszett a könyv, alig bírtam letenni. Alig várom már, hogy a kezembe vehessem a második részét. Ahogy leírja, hogy miket csinálnak és, mindezt milyen körülmények között egyszerűen csodálatos. Teljesen magával ragadott a könyv. Olvasd el! Csak ajánlani tudom!!!