Szinte Gábor

Szinte Gábor a hazai kortárs festészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa, a magyar festészet legjobb tradícióinak méltó folytatója. Az elbeszélő, figurális festészet ma kevésbé sztárolt képviselőjeként és nem utolsósorban a hatalommal nem alkuvó - éppen ezért partvonalra szorított - erdélyi származású művészt ma jobban ismerik külföldön például Németországban, Franciaországban és főként Olaszországban, mint itthon.
1956-tól "önkényesen" Olaszországba távozott és két év múlva a firenzei Accademia delle Belle Arti-n kapott diplomát. Első önálló kiállítását maga az olasz köztársasági elnök, Gronchi nyitotta meg. Sz.G. a nemzetközi karrier helyett Magyarországot választotta, ahol visszatérése után azonnal kizárták a Képzőművészeti Alapból ezért díszlettervezőként helyezkedett el. Ádám Ottóval, Várkonyi Zoltánnal és más rendezőkkel együtt dolgozva több mint 100 előadás díszleteit készítette el. Közben lassan - Vilt Tibor segítségével - visszatérhetett a magyar festészet világába, sőt egyetemi tanárként évtizedeken át művészettörténetet tanított a Színművészeti- és a Képzőművészeti Főiskolán. (Műtörténészként két izgalmas könyvet is megjelentett "második hazája", Olaszország városairól és műkincsiről: 'Séták Velence és Firenze titkai körül', valamint a 'Róma, Nápoly, Apulia titkai')

Kompozíciói, képi világa, színei és egyszerre hagyományosak és modernek, derűsek, megnyugtatóak, ugyanakkor gondolkodásra késztetőek. Emellett Sz.G. kiváló portretista, Dávid Ferencről, Bolyai Jánosról, Kodály Zoltánról, Huszti Péterről, Mándy Ivánról festett képei remekművek. Műveiből a nemzet nagy sorskérdései mellett az ember személyes lehetőségei, ereje, tartása iránti érdeklődés tükröződik.