A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Spanyolországban született, gyermek- és fiatalkorában a világ különböző pontjain – Alaszkában, Brit-Kolumbiában, Costa Ricában, Franciaországban,Ontarioban és Mexikóban – élt családjával, mivel édesapja, Émile Martel francia-kanadai író, költő, fordító 1967 és 1999 között diplomataként dolgozott.Felnőttként bejárta a világot, hosszabb időt töltött Törökországban, Iránban, Indiában. A Trent University (Peterborough, Ontario) filozófiaszakán 1980-ban kezdte meg tanulmányait,1985-ben szerzett alapfokú (BA) diplomát.Tanulmányai közben különféle alkalmi munkákat vállalt: fát ültetett, mosogatott, és biztonsági őrként is dolgozott. 27 éves kora óta írásból él.
Első műve, a A helsinki Roccamatio család a tények tükrében című novelláskötet 1993-ban jelent meg, ezt követte első regénye, a Self 1996-ban. 2002-ben került a figyelem középpontjába, amikor megnyerte a Booker-díjat a Pi életéért. Második és egyben máig legnépszerűbb regényének témája szorosan kötődik a hithez, és főbb szereplői – Pi Patel, egy hajótörést túlélő kisfiú mellett – állatok. A szerző a regény megírása előtt hosszabb időt töltött Indiában, mecseteket, templomokat és állatkerteket látogatott, majd visszatérve Kanadába vallási, etológiai kutatásokat végzett, katasztrófa- és hajótörésekről szóló történeteket olvasott.2004-ben jelent meg második novelláskötete.
A Saskatchewan Egyetemen tevékenykedik, végzi kutatásait. 2007 áprilisa óta minden második hétfőn küld egy könyvet és egy levelet, amelyben a könyvet ajánlja Stephen Harper, kanadai miniszterelnök részére. Könyvajánlóit és az azokra kapott választ a What is Stephen Harper reading? (Mit olvas Stephen Harper?) elnevezésű oldalon publikálja. Saskatoonban él Alice Kuipers íróval és fiukkal.
A főszereplő, egy 14 éves fiú, aki szakít a gyökereivel és egyszerre próbál hindu, keresztény és mohamedán lenni. Rendkívül érdekes a szituáció. Pontosan 227 napot tölt el egy mentőcsónakban, egy tigrissel a Csendes-óceánon. Történetét csodás kalandok, mesebeli tájak, izgalmas fordulatok színesítik.
Hosszú hetekig csak szemeztem a polcom lévő kötettel. Féltem kicsit, mert nem tudtam mit várhatok el a film után a történettől. Mert bizony voltak elvárásaim. Ismerni egy cselekményt és annak végkifejletét, egy dolog. Megrendülni azon, ahogy ez a cselekmény és annak végkifejlete elénk tárul a könyv soraiban, másik dolog. Azt hiszem utóbbi a nagyobb. Fantasztikus, szomorú, megdöbbentő. Hogy igaz-e a történet? Miért ne lehetne. Hogy közelebb hozza-e Istent? Mindenki döntse el maga. A filmen sírtam, a könyv végén nem. Emiatt marad tovább az emlékezetemben.
Sokszor éreztem azt, hogy nehéz egy-egy könyv kapcsán szavakba öntenem azt, ami kavarog bennem azután, hogy elolvastam. Sokszor, de sosem így. Valaki már írta korábban itt: valóban nehéz elengedni ezt a könyvet. Bizonyos értelemben többet vártam (talán a saját, folyamatban lévő spirituális felfedezőutam miatt, talán nem), bizonyos értelemben pedig semmit. Érdekes, hogy az első részt olvasva is folyamatosan ott motoszkált bennem az érzés, hogy mindaz amit olvasok más (több? hét?) jelentéssel bír, és a precízen egymás után pakolt szavak, a remekül, precíz aprólékossággal felépített cselekmény mögött más (több? hét?) mondanivaló feszül. Az érzés kicsit tompult, aztán a második rész vége felé haladva újra felerősödött. És amikor már-már azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni szem elől azokat a szálakat a két rész között amiket addig látni véltem, amikor már azt éreztem, hogy két külön történetről van szó, akkor a mindössze néhány oldalas harmadik rész felért egy tarkonrúgással. (És óhatatlanul a Darázsgyár jutott eszembe, még ha a két könyv a lehető legtávolabb esik is egymástól.) Így van ez Istennel is. Valahogy így.
Nagyon lassan haladnak az események, ezért az olvasó maga is közelről érezheti a fogságba esett fiú szenvedését. A történet vége minden addigi gondolatunkat és hitünket megforgatja bennünk, de véleményem szerint segít hinni. Ajánlom annak, aki szeretne elmerülni egy másik ember életében, feledve közben saját - bagatellnek tűnő - problémáit.
Nagyon messzire repít ez a könyv. Nehéz megfigyelni hol lép át az író a valóságból a képzelet világába és vissza. Szépek a képei és elgondolkodtató. Csavar van a végén! :)
A könyvet ajándékba kaptam. Eleinte el sem tudtam képzelni, mit lehet ennyit írni erről az utazásról - amely meglepően kevés szereplővel bír - úgy, hogy az érdekes is legyen. Aztán belekezdtem és egyszerűen sajnáltam minden percet, amelyet nem az olvasásával töltöttem. Fiktív és mégis valóságos. Nagyszerű élmény volt. Tagja lett az 5 kedvenc könyvem egyikének.
Egy lebilincselő könyv mely csodásan mutatja be a főszereplő erényeit és ezzel együtt emberi nagyságát. Pi és a bengáli tigris találkozása teljesen irracionális és mégis hiszünk benne, mert ez a kapcsolat sorsszerű és irigylésre méltó. Az állatkert fogalmát új megvilágításba helyezi az író, az állatok leírásai pedig rendkívül részletesek. Egy igazi spirituális utazás, egy hajón amiből az ember nem akar kiszállni.
Ritka az olyan könyv, amelyik hetekig elolvasása után is elgondolkoztat. Ez olyan volt. Karácsonyra meg is vettem legalább 4-5 embernek, aztán vegzáltam őket, hogy olvassák el, hogy végre legyen kivel beszélni róla! Én angolul olvastam, de az ismerősöknek ezt a magyar verziót vettem meg, az illusztrációk tényleg nagyon szépek.
Sok éve a Petőfi Rádióban (vagy a Kossuthon?) leadták "hangoskönyvként" (színészi felolvasás). Tudtam, hogy kiadta az Európa, de idáig sehol sem leltem rá. Látom, most lehet kapni. A héten meg is veszem a Libriben.
A főszereplő, egy 14 éves fiú, aki szakít a gyökereivel és egyszerre próbál hindu, keresztény és mohamedán lenni. Rendkívül érdekes a szituáció. Pontosan 227 napot tölt el egy mentőcsónakban, egy tigrissel a Csendes-óceánon. Történetét csodás kalandok, mesebeli tájak, izgalmas fordulatok színesítik.