Egy Pécs-Szolnok oda-vissza vonatúton kiolvastam, mert képtelen voltam letenni, vagy bármi mást csinálni. Több könyvét is olvastam Greennek, és bár ennek elég erős love story beütése van, és nem az első ilyen témában írt könyv, mégis van benne valami egyedi, van egy saját egyénisége a könyvnek. A főszereplők aranyosak, és annak ellenére, hogy az író férfi, szépen megírt karaktereket alkotott és egy nagyon érzékeny témával játszik, könnyed és mégis súlyos művet alkotott. Nagyon szép az egész, és különösen tetszett (és tetszik) ez a john greeni befejezés, amire már más könyvében is volt példa. ;) Először mindenképpen a könyvet ajánlom, és csak utána a filmet, ami egyébként nem lett rossz, de a könyvnek a nyomába sem ér. :) Bármilyen korosztály és bármilyen nemű, lelkiállapotú vagy nemzetiségű ember gyönyörűnek fogja találni.

Féltem a könyvtől, mert fájdalmas témáról szól, de örülök, hogy elolvastam. Szívet szaggató történet, sokszor alig láttam a betűket a könnyeimen keresztül... Ez nem Love Story, nem egy romantikus regény, hanem az ÉLET. A maga groteszk stílusával, és sokszor könyörtelen realitásával egy olyan könyv amiben azt éreztem, hogy minden mondat, minden érzés igaz. Nem hősökről, hanem hús-vér emberekről szól, a maguk esendőségével, hihetetlen élni akarásával és a végtelen szeretetről... Hogy hogyan élik meg a mindennapokat azok, akiknek már szinte nincs holnap, illetve azok akik tudják, hogy szerettüket hamarosan elveszítik. Felemelő, könnyfakasztó és elgondolkodtató könyv. Nagyon tetszett.

Irtózatosan jó könyv. Nagyon tetszett a fiatalosabb beütés és az hogy nem a betegség volt a központi téma. Irigylésre méltó a főszereplők kitartása. A vége is nagyon tetszett, hogy megkapta a levelet és benne mindent amit Augustus érzett,gondolt. A könyv a könyvben nagyon sokat hozzátett a végleges véleményemhez. Tetszett, hogy az emlegetett könyv lényegében ugyanúgy ért véget mint ez a történet. Most mi is gondolkodhatnánk, hogy mi van Hazellel vagy az édesanyjával vagy akár Isaac-kel. Mindent félretéve ez egy nagyon jó könyv, és örülök, hogy már a polcomon van. :)

Szívszorító történet. Amikor először hallottam róla, nem akartam elolvasni, szomorkodni. Nem ismerek olyan embert, akinek ismerősei között ,vagy családjában ne lett volna rákos beteg. Édesanyám is rákban halt meg. De csak belekezdtem, és hihetetlenül jól meg van írva. Beszélnünk kell róla, szükségünk van ilyen könyvekre. Nagyon ajánlom mindenkinek. :)

Oké. Oké? oké. Aki olvasta, érteni fogja!! Aki nem olvasta nem is tudom.. ajánlom-e neki? mert sírni fogsz az biztos! De nem baj! Ilyen könyveket is kell olvasni, mert itt van közöttünk ez a gyilkos kór. Nekem már sajnos volt vele "találkozásom", nem is egyszer és annyit mondhatok, ha nem láttad, nem tapasztaltad, hogy mire képes, akkor lehet szörnyülködni, sajnálkozni, de azt kell hogy mondjam, akkor még messze fogalmad sincs, hogy milyen is ez valójában! Ezzel a könyvvel talán kapsz egy kis ízelítőt, bár ez amerikai módon van tálalva. Nálunk a rákos betegek kezelése, mind testileg, mind lelkileg még nagggyon alul, jól alul tart!!!

El kell olvasni! Egyszerre megható, elgondolkodtató, szívhezszóló. Mindenkinek a szerepébe beleéli magát az ember. Sajnos nekem személyes "tapasztalom" is van, illetve volt..... Nehéz, borzalmasan nehéz ilyesmit megélni, átélni....

Egyszerre sírtam és nevettem. Annak ellenére, hogy az elejétől fogva kiszámítható a történet, végig lekötött, nagyon megható kis "love story" volt.

Sok kritikát elolvastam mielőtt megvettem a könyvet és arra számítottam, hogy majd bőgök egy nagyot a végén, de nem így lett, mert talán legbelül az elejétől fogva tudtam, hogy mi lesz a vége. Ennek ellenére nagyon megérintett a történet és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki arra vágyik, hogy egy kicsit szembenézzen a valósággal.

Nem is tudom, mit mondhatnék, mert még mindig keresem a szavakat. Mert az érzéseket, amiket ez a könyv kiváltott belőlem, egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Tudtam, hogy mire számítsak, hogy milyen típusú könyv, miről szól, figyelmeztettek, hogy darabokra törik majd a szívem, de nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen megérint. Az utolsó kb. 100 oldalnál muszáj voltam meg-megállni, mert már nem láttam ki a könnyektől. A könnyem csak folyt, a zsebkendő és a lapok egyre csak fogytak, mígnem egyszer csak véget értek és nyomot hagytak bennem. És tényleg a Csillagainkban a hiba.

Félreértés ne essék: ez a könyv éppen olyan szomorú, ahogy azt a fülszöveg ígéri. Az utolsó oldalakat nagyon hosszú ideig olvastam, mert egyszerűen nem láttam a betűket a könnyeim tengerétőlés mégis: bár elhasználtam egy doboznyi zsepit, az orrom eldugult a vissza nem fojtott sírástól, a szemem bedagadt, a fejem zsong a kusza érzésektől, legbelül mégis mosolygok. Megkönnyebbültem, biztossá váltam. Biztossá magamban, másokban és a Sorsban. A feledés bár általános , mégsem tényszerű. Hiszen most már biztos, hogy nyomot hagyok. Ha nem is a világmindenség valamennyi tagjában, egyvalakiben biztosan. És ha így van, akkor már megérte. Már volt értelme. És ha úgy érezném, vagy Te úgy éreznéd, hogy ez nem elég az sem baj. Egyszerűen csak tudd: nem bennünk van a hiba. Csillagainkban a hiba.

Egy megkapó és elragadó történet szerelemről, az életről és az elmúlásról. Nálam nagybetűs KEDVENC lett, és bekerült azok közé a könyvek közé, amiket érdemes újraolvasni többször is. Elgondolkodtatott: vajon fel lehet készülni a halálra? Van értelme reménykedni egy reménytelen helyzetben? Szülőként fel lehet dolgozni azt, hogy a gyereked haldoklik? A szerelem túlél mindent? A könyv tele van mély gondolatokkal és komoly témákkal, amire nem is számítana az ember egy young adult kötetben. Rávilágít, mennyire rövid és törékeny az élet, és hogy mennyire más úgy élni a mindennapokat, hogy a halál ólálkodik a sarkadban. Rengeteg bölcsesség, tapasztalat és életigenlés van ebben a könyvben, és úgy tanítja az olvasót, hogy észre sem vesszük, finoman hangol át minket, akár egy hangszert.