Rádai Andrea

minden nőnek elolvasásra ajánlom

Hollandia egyik kedvenc gyerekregénye jelenleg, díjat is nyert, és nem véletlenül. Titokzatos, meseszerű, magával ragadó történet.

Nagyon édes, meghato és humoros is egyben. Lányom ajánlotta nekem, és nagyon tetszett. Szívesen olvasnék mást is az irónőtől.

én nagyon is elégedett vagyok

A könyv dokumentarista jelleggel áll a munkatáborokhoz, melyeket egy valós személy életrajzán keresztül tár fel. Mivel ez cikksorozat, így vannak a fejezetekben ismételt adatok és tények. Akit érdekel a téma, ajánlom elolvasni a Nincs mit irigyelnünk a világtól könyvet Barbara Demick-től, aki Észak-Korea hétköznapi valóságát mutatja be kifejezetten élvezhető (nem regényesített) formában.

Engem mélységesen megdöbbentett. Tudom, hogy a munkatáborok kegyetlenek, de Észak Korea szisztematikus halálradolgoztató-táborai példátlanok. Felháborító, hogy ez ma megtörténhet. Ezt a könyvet miért nem tanítják az iskolákban? A minimum, hogy tudatában kellene lennünk, mi zajlik a világban. Alapvető lenne, hogy odafigyeljünk mások szenvedésére.

Igen olvasmányos könyv, nem gondolom, hogy unalmas. Sőt...Letehetetlen. Ijesztő, hogy emberek így élnek a 21. században! Nagyon keveset tudunk Koreáról, a diktatúráról, szerencsére elképzelhetetlennek tűnik számunkra, ami az ottani embereknek természetes. Ez egy újságíró által készített riportkönyv, visszaemlékezése egy olyan embernek, aki a saját bevallása szerint lett állatból ember! Bizony, hihetetlen! Mindenkinek ismerni kéne ezeket a történeteket!

Hát lehet hogy nagyon érdekes, de lehet hogy nem túl hiteles hisz az író is folyamatosan mosakszik és magyarázkodik. Az egész könyv leírható egy kéthasábos cikkben, unalmas egy két történetet ismételget egyáltalán nem olvasmányos,én rengeteget olvasok de kínszenvedés volt végigolvasni. Ezt a könyvet egy 10 éves írni olvasni tudó gyerek is megírhatta volna!! Felháborító hogy ez a könyv Bestseller és csak a reklámnak tudható be. Csak mazoistáknak és politológusoknak ajánlanám.

Hiteles és egyben felfogható képet ad az észak-koreai helyzetről. A történetszerű elbeszélést sokszor megszakítja, hogy megmagyarázza a tárgyalt időszak politikai/gazdasági viszonyait, így minden érthetővé válik. Gazdag forráslistát adtak meg a végén, hogy a kijelentések visszakereshetők legyenek, és hogy az, aki tovább kutakodna, megtalálja a segítséget. Remek!

A könyv egy jól megszerkesztett, kifejezetten olvasmányos dokumentumregény, valószínűleg ennek és persze aktualitásának köszönhető a nagy popularitás. Célját is elérte, hiszen nemcsak az átlagember figyelmét hívta fel az észak-koreai Kim dinasztia rémtetteire, hanem az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is fontolóra vette egy esetleges vizsgálat elindítását. Hillary Clinton az észak-koreai emberi jogi változások fő szószólójának nevezte Szint sőt Szlobodan Milosevics hágai ügyésze is állást foglalt mellette. Mindez biztató. Ugyanebbe a kategóriába sorolható a tavaly megjelent A burok - Egy leskelődő naplója c. könyv, amely a szír börtönökben sínylődő rabok hányattatásait tárja az olvasó elé.

Nagyon érdekes életrajz, ami rádöbbenti az embereket arra, hogy a mai diktatúrák is vannak olyan borzalmasak, mint a múlt századiak. Amíg elborzadva olvassuk a holokauszt és a gulág történeteit, de tudjuk, hogy ez már történelem, itt rá kell eszmélnünk arra, hogy a kétezres években járunk, és nem változott semmi. Shin DongHyok története egyaránt tanulságos lehet az Ázsia-kutatóknak, szociálpszichológusoknak és minden társadalomtudósnak, de azoknak is, akik érdeklődnek az Észak-koreai állapotok iránt.