Amióta felfedeztem magamnak Závada Pétert, azóta lenyűgöz, minden sorával. A könnyed játékosság, amivel a nyelvet használja, hajlítja, elképesztő. A szövegek tartalma néhol olyan súlyos, mintha pengével kapargatnák az ember szívét, amikor egy-két kép pont betalál. Talán ez a jó kifejezés a kötetre is: pont betalál. Úgy érzem, valóban ez az, ahol megszakad, tán a gyerekkor, a bolondság; valahogy sokkal érettebb, felnőttebb, komolyabb versek ezek, mint az eddigiek (amiket mondom, szintén nagyon szeretek). Ami külön érdekesség, hogy néhány vers, amit már ismerhetünk korábbról, új verzióban jelenik meg, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Mindenkinek kötelező darab, aki minőségi, valódi kortárs költészetet kíván, ami komoly értéket képvisel.