Fantasztikus regény. Imádtam.

Nagyon jó történelmi regény. Az írónő rendkívül sok és igényes kutató munkát végzett, hogy megrajzolja regényében ennek a nem mindennapi nőnek az életét. Sok anyag nem maradt fenn vele kapcsolatban, de II Henrik a férje és Thomas Becket, mint ismert történelmi személyiségek -akikről több írásos dokumentum maradt fenn- segíthettek abban, hogy teljessé váljon a főszereplő személyiségének a megrajzolása. Ismervén, hogy a 1200-as években még a magas pozícióban lévő nők helyzete is milyen alantas volt, Eleonóra milyen eleganciával viselte. Ritka kincs ez a könyv a történelmi regények szerelmeseinek.

VIII. Henrik és Boleyn Anna lányaként 1533-ban született, korának, sőt, Angliának egyik legnagyobb királynője lett. Szenvedélyes, izgalmas ez a mű " a lerakhatatlan " olvasnivalók kategóriájába tartozik. Számos regény született a nagy királynőről, ebben a könyvben a fiatal Erzsébettel tehetünk időutazást.

Alison Weir a történelmi regény koronázatlan királynője. Lady Elizabeth és Lady Jane című bestsellere a magyar olvasókat is meghódította. Remekül megírt, korhű hangulatú kitűnő olvasmány mind két regény. Új regényében Aquitániai Eleonórával ismerkedhetünk meg.Eleonóra első házassága révén Franciaország, majd második házasságában Anglia királynéja volt, és fiai közül ketten is Anglia királyai lettek. ( Oroszlánszívű Richard és János király ) Két részre osztható a történet. Az eleje amolyan szürke történelmi háttérrel. Eleonóra királyné egy nagyon is belevaló, vagány nő volt, aki még merte is élvezni a testi örömöket. ..Nagyon is, de ez nem lehet baj. Harminc évesen, tizenöt év házasság és két leánygyermek után, pápai áldással elválik a francia királytól, és feleségül megy a tizenegy évvel fiatalabb Henrikhez. Aki igen potens férfiúnos erről szól a történet eleje..Szerintem nagyon is emberi dolog, mint ahogyan Henrik ki is nyilvánítja, a szerelem fontos része az életnek....és ők nagyon szerencsésen találtak egymásra. Oroszlánok házassága volt az övék, ahogy a fejezet címe is mutatja. Csodálatosan illettek egymáshoz, ami abban az időben is már-már csodaszámba ment. Nem házassági "kötelességet" teljesítettek, a tizenegy gyermek születésével, hanem nagyon is élvezték a testi együttlétet. Eleonóra vagány, mondhatni merész nő volt az akkori mérce szerint. Ahogyan a Lajossal kötött első házassága gyümölcseit szinte nem is látta, úgy ragaszkodott a Henriktől született fiaihoz. Sőt, itt még a lányok is fontos helyre kerültek anyai aggodalmaiban. Az első 13 év a házasságban is jól működött. Henrik partnerként kezelte a királynőt, véleményére kíváncsi volt, sok dologban szabad kezet kapott.... Ám az ifjú trónkövetelők felnőttek, címet, rangot kaptak, de hatalmat nem. A konfliktusok ezzel csak fokozódtak. Innen veszi kezdetét a történet második része. Eleonóra bölcs asszony volt, szemet hunyt a hűtlenségeken, sőt egyik "eredményét" még az udvarban nevelte. Azonban a távollétek sem igazán kedveztek a kapcsolatuknak. Anyaként természetesen a fiai pártján volt, hiába próbálta Henrik királyt meggyőzni, az nem akart osztozni az ifjú királlyal a hatalmon, gyermekeit sokszor mint sakkfigurákat kezelte, a birodalom érdekei szerint jegyeztette el, illetve adott vagy vett vissza címeket, birtokokat tőlük. A királyné vívódásai a fia és a király között igazán jól ábrázoltak: " Nehéz egy apának elfogadnia, hogy a gyermekei felnőttek. csillapította Eleonóra , és még nehezebb, hogy egy napon a birtokukba kerül, ami az övé. Apád igen büszke a birtokaira. Egyetlen angol királynak sem volt korábban ilyen birodalma. Azt tanácsolom, fiam, légy türelmes, és cselekedj megfontoltan minden dologban. Fiatal vagy még, és bizonyítanod kell a kiválóságodat."A házasságuk válsága és a gyermekek uralomra törése csak mélyíti a szakadékot köztük. " Eleonóra szívében keserűség volt. Több mint egy éve nem látta Henriket: az nem jött el megnézni az újszülött kislányát, Johannát, és még karácsonyra sem jött haza. Ez kegyetlen csapás volt, hiszen azelőtt sohasem töltötték külön a karácsonyt, és Eleonóra még mindig őrizte a benyomást, hogy a dolgok javulóban vannak közöttük. Legalább a gyerekek csalódottságára gondolhatott volna, ha az enyémre nem is, gondolta bosszúsan." Eleonóra 10 kemény évet kapott rabságban, bezárva, gyermekeit is alig láthatta. Majd épp a gyerekek határozott kéréseire, ez a rabság enyhült, bár még 6 évig tartott.. ám Henrik maga is érezte csak az asszony az, akitől igazán vigaszt kaphat, neki tudta elmondani igazán a gondjait, bajait. Sajnos erre az ifjú Henrik halála vezette rá....a két ember megtört szülőként újra egymásra talált. Főleg emberileg, lelkileg volt egymásra szükségük. Viharos, mégis mély szerelem fűzte össze őket. Bármi történt meg tudtak egymásnak bocsájtani.Remekül megrajzolja Eleonóra formálódását, lelki vívódásait a keményfejű, csapodár Henrik oldalán. Nagyszerűen ábrázolja Henrik ragaszkodását rengeteg sok szerető, vita után is.Mégis egy emberileg is elgondolkodtató, szép és izgalmas regényt olvashattam. Eleonóra portréja jól megrajzolt, hitelesek az alakok, történések. Szép borítójával illik a másik két könyvhöz. Kitűnő segítség a családi ki kicsodában a könyv elején található családfa. Nagyon tetszett a regény, másként, mint a Lady Jane, ahol egy naiv, tizenhét éves lányka történetéről van szó. Az talán mint első olvasás adott többet. A történet második részében itt is hozza a formáját az írónő. Eleonóra rendkívül szép kort ért meg a maga 82 évével. II. Henriket is túl élte, élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. Imádott Richard fia és II. Henrik mellé temették el. Igazán jó volt olvasni, ( egy teljes szombat délutánt és vasárnapot töltöttem Eleonórával..) érdekes történet egy asszonyról, akit a szenvedélye mellett az esze, műveltsége is kiemelt a kor királynői, asszonyai közül. Imádta a férjét, ember tudott maradni a rabság évei alatt is, gyermekeiért szembe mert szállni a királlyal is.

zseniális:) 4 nap alatt elolvastam a közel 800 oldalt, mert egyzserüen nem lehet letenni.:) csak ajánlani tudom minden történelem imádónak !

A szerzőnek nagyon sok történelmi könyve jelent meg angolul, de sajnos magyarul tudtommal csak 2.Nagyon várom a további fordításokat!

Meg merem kockáztatni, hogy ez egy picivel, de csak egy picivel, jobban sikerült, mint a Lady Elisabeth. Imádom mindkettőt!

Alison Weir egy rendkívül tehetséges író! Lady Jane élettörténete nagyon megrendítő. Én is 16 éves vagyok és az embert rádöbbenti, hogy 16 évesen milyen kevés dolgot ismer a világból az ember és mennyi mindent nem élt még át, főleg úgy, hogy amit mi még most sem tudunk azt ő már 4 évesen tudta és keményen fegyelmezték ha mégis hibázott. Szegény lánynak kevés szó jutott a szeretet nyelvén és még ráadásul igazságtalanul kellett meghalnia. Azt hiszem senki sem tudná igazán megérteni azt amit ő érezhetett és átélt. Valóban igaz amit a The Times írt : "Aki nem sír a végén az kőszívű."

Nagyon szeretném már magyarul!!!!

Mikor jelenik meg magyarul???? Már alig várom!!!!!

Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet letenni. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok angolul, hogy a következő részt az Elizabeth the Quenn-t már olvashatnám. Remélem készül már a fordítás és hamarosan magyarul is kapható lesz. Fantasztikus élmény volt. Benne éltem a történetben.Várom a folytatást!!!! Az iró összes könyve érdekelne.

Rég olvastam ilyen szórakoztató, izgalmas, tartalmas könyvet. Letehetetlen olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Egy szóval jellemezve? Brilliáns! Az elejétől fogva izgalmas, eseménydús. Már régen olvastam ilyen klassz könyvet, egyáltalán nem bántam meg hogy megvettem, bár az árát (4000 Ft) kissé borsosnak találtam. De így utólag azt mondom, megérte. Most már kívülről fújom VIII. Henrik feleségeinek, leányainak nevét és történetüket. Kár hogy az iskolában nem ilyen élvezetesek a történelemórák!