Anna Gavalda

Elégedett vagyok.

Mindkét kisregény aktuális témákat boncolgat, hozzám Yanné állt közelebb. Letehetetlen, őszinte, szókimondó és szembesít a valósággal. Azzal, hogy a mai fiatalok élete sem olyan egyszerű, hogy nekik (nekünk) is megvannak a magunk problémái (álláskeresés, párkapcsolat, az internet mindenhová beférkőző hatása). Anna Gavalda nagyon jól ismeri az embereket, és nemcsak ismeri, de meg is érti őket. Minden korosztálynak érdemes elolvasnia, mert rövid, és igencsak elgondolkodtató élményben lesz része.

Az elején én is nagy érdeklődéssel olvastam és még tetszett is, gyakran volt, hogy nem akartam letenni, azonban ez csak az első kétharmad részre vonatkozott. A végén is voltak jó mozzanatok, mégis úgy érzem erőltetett, indokolatlanul bő lére lett eresztve és nagyon elnyúlós volt. Számomra életszerűtlen volt, hogy amikor pénz kellett akkor a semmiből Camille bejelenti, hogy ja hát az van az apja végrendeletéből. Emellett a szerelmi szál is szintén felszínes. A cím: Együtt lehetnénk... Na ja, de indokolt a kérdés (tekintve, hogy feltételes mód - tehát feltételt fogalmaz meg) miért nem kijelentő mód. Erre nincs válasz. Most komolyan: Miért nincsenek együtt? Teátrálisan elnyújtják a kapcsolat elmélyítését, miközben nyomós érv nincs rá, kb az, hogy mert csak. Ez rém bosszantó, az egész munkát komolytalanná teszi,

Hihetetleeeeen! Hajnalokba nyúlóan olvasni, reménykedni, hogy a következő oldalon végre..., együtt nevetni a civakodásokon, néha bosszankodni a makacsságon, és sírni, mikor elvesztünk valakit. Nem a hagyományos "jujdejómindenkiegyütt", nem az a nyálas "legyünkegyüttdeszeretlek" befejezés de mégis együtt, úgy ahogy annak lennie kell... Remény, hogy egyszer mindenki élete révbe ér és úgy lesz tökéletes ahogy meg van írva. Mert egyedül nem megy, de együtt (talán) sikerül...

Szeretem az írónő stílusát. Több könyvét olvastam és egyben sem csalódtam. Ez az írás meny és após rövid párbeszéde. Mindketten csalódtak a házasságukban, de az egyik válással végződik a másik pedig sivár folytatással. Egyik megoldás sem jó, de az írónő olyan jól megvilágítja ezt.

Anna Gavalda eredetiben! Bájos történet a barátságról, évődő szerelmesekről és egy kedves nagymamáról. Olvasmányos, kevés leírás, sok, pergő párbeszéd, egy kis szleng. Szinte érezni az élő, francia nyelv pulzálását.

Én most olvasom az Együtt lehetnénket franciául, nagyon- nagyon tetszik. Ezt magyarul sikerült csak eddig, de csak jót mondhatok róla. A történet, a stílus és a FORDÍTÁS- ami szerintem egyre ritkább - ugyancsak nagyon jó. Mindenkinek ajánlom egy kis lélekmelengetésre :)

Annával értek egyet, 60-100 oldal tényleg vontatott,lehet mondani unalmas, mindezek mellett nagyon tetszett,újszerű érzelem-életfelfogása közel áll hozzám.Úgy ahogy van szeretem Gavaldát.

Most fejeztem be a könyvet. Nekem a Nem túl mókás dolgok és a Pattintós című novella a tetszett a legjobban. De az Öcsike és a Catgut című novella annyira nem tetszett.

Anna Gavaldának ez a könyve tényleg egy kis kiruccanás, mert néhány óra alatt befalja az ember. Könnyed, játékos és mégis sokszor annyira az elevenére tapint... A történetet az egyik lánytestvér meséli el, belevaló, eredeti dumával - nekem nagyon tetszett. A fordítás pedig szuper! Annyira mai, sodró lendületű... mindenkinek csak ajánlani tudom...

Nekem az Együtt lehetnénk sokkal jobban tetszett. Ez a regény jól van megírva, de igazából engem csak az első és az utolsó kb 100-80 oldal ragadott magával, a közepe pedig egyszerűen unalmas volt. A főhős vergődik, vergődik, vergődik. Elég negatív szemléletű szegény, és hiába nyílik ki a végére a világ neki, az ember úgy érezheti, hogy nem jött el a katarzis. Legalábbis nekem nagyon-nagyon unalmas volt az a kb 300 oldal a közepén. Nem beszélve arról, hogy egy férfi szerintem nem így gondolkodik, nagyon is látszik, hogy nő írta, női szemmel, ezért nekem a főhős kissé hiteltelen. Nem azt mondom, hogy rossz könyv, egyszer el lehet olvasni (bizonyos körökben "illik" is elolvasni), de ennél Gavaldában sokkal több van. Remélem.

Imádtam! Volt benne 60 oldalnyi nyüglődés, de ez sem vesz el az értékéből semmit. Csoda ez a könyv!

Köszönöm szépen, meg fogom venni!

Nagyszerű könyv, érdemes elolvasni!

Kérem, valaki írjon véleményt!!

Nagyon tetszett. El kell olvasni, magával ragad, beszippant.

Kérem aki olvasta írjon véleményt! Szeretném megvenni, de kicsit drága.

Nem tudom... Az előző könyveit imádtam, többször is elolvastam. De ezzel az új könyvvel valahogy nem igazán tudok azonosulni. Az első felében Charles csak szenved, szaggatott gondolatmenet, furcsa mondatok. De lehet, hogy csak én nem vagyok megfelelő szellemi állapotban....????

Én eredetiben (franciául) olvastam, azóta ez az egyik kedvenc könyvem. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Egyik kedvenc könyvem. Nem sokkal Nagymamám elvesztése után olvastam, így még mélyebben érintett a könyv mint előtte valaha gondoltam volna. Ennek ellenére is úgy gondolom akármikor olvastam volna el, akkor is azt mondanám élmény volt és legszívesebben újra és újra úgy olvasnám el mintha először tenném! Tényleg letehetetlen :)

6napja láttam a moziban egy kis francia városban Dreuxben,amikor kijöttem a film végén,esett az eső,és a Blaise partján sétáltam hazafele.A filmen gondolgodtam,számomra a végén fejeződött ki az igazi dráma...én még nem láttam ilyen kétségbeesetten férfit sírni...drámai és egyben megdöbbentő volt.Másnap egyből megvettem könyvet!Nagyon ajánlom mindenkinek a filmet is!!!Daniel Auteuilnál jobbat nem is választhattak volna erre a szerepre. 2009.május 18.Dreux

Már 2x olvastam, először nem tetszett, aztán zajlott az élet, és elolvastam újra! kihagyhatatlan nagyon tetszett, hihetetlen mennyire igaz. Néha hajlamosak vagyunk a kapcsolatainkat túlértékelni, és azt hisszük, ha másként történne akkor nem lenne jó... ó pedig dehogynem....

Fantasztikus! =) Amikor elolvastam, elszomorodtam, hogy már vége van, mert úgy olvastam volna tovább. A filmet is láttam, és a film utolsó kockáját nézve azt kívántam, bár elölről kezdődne az egész!

Letehetetlen! Minden barátomnak ajánlom a könyvet elolvasásra, hátha ők is tanulnak belőle.

Majdnem tökéletes:) Összehasonlíthatatlanul jobb, mint a belőle készült film.

Amikor elolvastam Anna Gavalda Szerettem őt című könyvét, egészen más szemszögből láttam egy kapcsolat, egy házasság széthullását. Nem hosszú az írás. Szép nagy betűk, széthúzott sorok, ha szokványos formába öntjük, talán nyolcvan oldal sincs. Mégis megrázó, felrázó, és felébresztő. Egy párbeszéd, egy este, egy éjszaka.

Amikor elolvastam Anna Gavalda Szerettem őt című könyvét, egészen más szemszögből láttam egy kapcsolat, egy házasság széthullását. Nem hosszú az írás. Szép nagy betűk, széthúzott sorok, ha szokványos formába öntjük, talán nyolcvan oldal sincs. Mégis megrázó, felrázó, és felébresztő. Egy párbeszéd, egy este, egy éjszaka.

Én még az előző fordításban olvastam, nagyon jó! Gavalda szerencsére ír, és egyre vastagabbak a könyvei, erre mondják azt, hogy szép az élet!

A Pattintós c. novella a kedvencem!

Szívmelengető, igazi élvezet olvasni.

Kihagyhatatlan! Letehetetlen! Nem újraolvashatatlan! Imádnivaló

Camille-t utáltam, Franck sem volt a nagy kedvencem, Philibert volt az egyértelműen nagy favorit a könyvből. Magát a regényt imádtam, mind a 600 oldalát, letehetetlen.

Nagyon jó könyv, érdemes elolvasni. Ha már belekezdtél, gyorsan végzel, az az egy biztos...

Letehetetlen!

Ha Szenteste ügyeletre kényszerítenek, ezt a könyvet vidd magaddal.

Nagyon igaz, nagyon tanulsagos a mondanivaloja. Ne pazaroljuk ezt a kis keves idönket a sok, ertelmetlen es üres kapcsolatainkra. Erdemes kivarni az igazit. Es akkor nem tartunk fel senkit es fajdalmat sem okozunk senkinek. Az öszinteseg az nagy ur. Ugy mint massal, de föleg magunkkal szemben!