Itt volt Philipp a pulóveréért, mondja az anyja, amikor Katharina hazamegy, hogy összecsomagoljon az útra. Philipp? Katharinának csak most jut eszébe későn jövő barátja, akire három hete pénteken várt, mielőtt elindult volna, hogy végül Hansszal találkozzon. A tavasz folyamán egyszer-egyszer felment hozzá lakótelepi szobájába, lefeküdtek egymással, és közben Bob Dylant hallgattak. Odaadtad neki a pulóverét? Persze. Akkor jó. Katharinának egy percig sem hiányzott ez a Philipp. Talán Katharina sem a fiúnak, különben nem csak ma jött volna el. És hívd fel apádat is még. Rendben. És Sibylle is fel akar még ugrani, pénzt adni, hogy hozzál neki valamit Kölnből. Jó. Papa, beleszerettem valakibe. Kibe? Tíz évvel idősebb. Sebaj. Nem, nálad idősebb tíz évvel. Vagy úgy, mondja az apja, egy pillanatig csend van a telefonban. Majd nyugodtan megbeszéljük, ha visszajöttél Kölnből, jó? A lány pontosan tudja, hogy néz ki most az apja: kagylóval a fülén bólogat magában. Néha jobb telefonon beszélgetni, mint egymással szemben ülve. Sibylle hallgatagabb a szokásosnál, mert Katharina az utóbbi estéken nem ért rá találkozni vele. Csak kihasznál téged, mondja végül. Ezt mondta akkor is, amikor utoljára ittak gin-tonikot az Orosz Házban, az utána következő napokban Katharina inkább a kollégáival a volt Birodalmi Légügyi Minisztérium étkezdéjében töltötte az ebédszünetet. Mit hozzak neked odaátról? Sibylle fényes, fekete műanyag szemeteszsákokból összeragasztott miniszoknyájában leül Katharina ágyára, és válasz helyett azt mondja: Hogy egyszerűen lemondasz a barátságunkról, csak mert egy férfi akadt az utadba! Dehogy mondok le a barátságunkról! De nem bírod elviselni a kritikát. Te nem kritizálsz, hanem hülyének nézel. Hülyének nem, csak butának. Hű, de megkönnyebbültem! Míg odakint a ház előtt a sötétben zúgnak a gesztenyefák, míg anyja a konyhában kenyeret szeletel, Ralph pedig megmossa a salátát, Katharina szobájában a két lány tovább civódik, míg Katharina anyja el nem kiáltja magát, hogy „Vacsora!”. Egy negyedik tányér is van az asztalon, a salátástál, a májas, a kenyér, retek, vaj, sajt és tea mellett.

Attól, hogy a férfi ma az első sétájuk megismétlésével mintegy keretbe foglalta az elmúlt három hetet, valami megváltozott. Gong: Itt az ARD híradója. Hans a bőrkanapén ül, és nézi, de nem igazán látja a nyugati híradó képernyőn villódzó képeit.

Amikor a mennyiség átcsap egy új minőségbe, így írta le Hegel a dialektika egyik alapelvét, s a nyomában Engels, az ő nyomában pedig Lenin.

Minden új volt ebben a Katharinával töltött három hétben, neki is új, a lánynak is új, nekik mint párnak is új: először vitte fel a lányt a lakására, először hallgatta vele együtt kedvenc zenéit, először mentek el együtt vacsorázni, először látta őt meztelenül, először bújtak együtt ágyba, először volt egy barátnőjével a hitvesi ágyban, először lépett be a lány a dolgozószobájába, először hallgatott vele Buscht és Eislert, először főzött neki a lány, először nézte undor nélkül egy nő ölét, először nevezte Katharinát a kedvesének, először mondta el egy embernek, hogy miért nem tud úszni, először volt a lánnyal moziban, először vitte el a lányt azokra a helyekre, ahol harminc éve a délutánjait és estéit tölti: a Tuttiba, az Offenbachstuben vendéglőbe, a Ganymedbe, a Schinkelstubéba a Köztársaság Palotájában, a Hotel Stadt Berlin éttermébe, és legutóbb a Café Arkadéba. Ludwig születése után is volt egy időszak, amikor minden először történt, amikor a gyerek új korában állandóan debütált: először vett levegőt, sírt, szopott az anyja melléből, először mosolygott rá valakire, először nyúlt egy játékért, emelte fel egyedül a fejét, fordult hasra, végül először állt meg a saját lábán, és egy évvel később kimondta az első szót. Ingridnek ez folyamatos csoda volt: Honnan jön egy ilyen gyerek, hol van, mielőtt megszületne?, kérdezte sokszor a köztük fekvő, alvó gyereket figyelve, Hans viszont arra keresett bizonyítékokat a gyerek arcvonásaiban, hogy abban az ő saját arca jelent meg új bőrben. Még most is úgy látja, hogy nem sok hasonlóság van közte és a fia között, de az is lehet, hogy téved.

Miért éltél át már ilyen sokat, mielőtt beléptem volna az életedbe?, kérdezte Katharina, amikor ma délután másodszor üldögéltek a Tuttiban. Így viszont te vagy nekem a friss hó, felelte, ezzel megnevettetve a lányt.

A híradó bemondója éppen összeszedi a papírokat, amelyekről felolvasta a híreket, és az asztal lapjához ütögeti a stósz alját, hogy a nap eseményei megint rendben legyenek. Hans kikapcsolja a tévét, feláll, és odamegy a könyvespolchoz, hogy megkeresse Friedrich Engels szövegét, amellyel kapcsolatban nemrég kikérte Ingrid szakvéleményét, mert ő maga egyáltalán nem ért a kémiához. Hogy milyen minőségi különbséget eredményezhet a C3H6 propánadalék valamely mennyisége, azt megtudjuk, ha megtapasztaljuk, milyen, ha C2H6O etilalkoholt fogyasztunk valamilyen élvezhető formában, más alkoholok hozzáadása nélkül, és ha egy más alkalommal ugyanazt az etilalkoholt vesszük magunkhoz, de egy kevés C5H12O9 amilkohol hozzáadásával, amely a hírhedt kozmaolaj fő alkotóeleme. Másnap reggel a fejünk bizonyára ráébred a hátrányára; sőt azt is lehet mondani, hogy a mámor és az azt követő másnaposság ugyancsak minőségbe átcsapott mennyiség, egyrészt az etilalkohol, másrészt az ahhoz hozzáadott C3H6 propán jóvoltából. Igen, valami megváltozott azóta, hogy Hans Katharinával ma másodszor üldögélt abban a kávézóban, ahol minden elkezdődött. A kezdethez való visszatéréssel lezárult a kezdet. És hirtelen alapnak érzi. Vagy téved? Friss hó. Most valami következik, vagy nem következik semmi. Ha hihetne Hegelnek, hogy valójában semmi különbség egy létező és egy nem létező dolog között. Holnap reggel fel fog kelni 4-kor, hogy kivigye Katharinát a vonathoz. Ezt sem tette még soha meg egyetlen nőért sem.

A dán követséget őrző rendőr a reggeli ködben az őrbódéja mellett áll, és Hansot figyeli. Hans Katharina háza előtt áll, és figyeli, hogy a szobájában először világos van, aztán leoltják a villanyt. Vajon véletlen, hogy Katharina éppen ott lakik, ahol az utak, amelyeken fiatalkorában oly gyakran járt, keresztezik egymást? Most elbúcsúzik az anyjától és Ralphtól, most lejön a lépcsőn, és most csakugyan kinyílik a súlyos fakapu. Megjelenik Katharina, kofferrel a kezében. Hans megcsókolja, a rendőr az egyetlen tanú, és elveszi a koffert. A Spree kis hídján át vezet a rövid út az ország kijáratához, amely egyúttal Katharina útjának bejárata lesz. És egyél Kölnben egy nizzai salátát, mondja Hans, és közben gondolj rám. Nizzai salátát? Tonhallal és tojással. Nizzai saláta tonhallal és tojással, ismétli meg Katharina. A búcsúölelésnél Hans tesz egy ügyetlen mozdulatot, és a lány fülbevalója leesik a gránitburkolatra. Mindent jól csináltunk?, kérdezi még a férfi, amikor a fülbevaló visszakerül a helyére, és a lány így felel: Igen. De aztán indulnia kell, tényleg itt az idő, nincs több haladék. Hát akkor. Néhány lépés után Hans még egyszer megfordul, a lány nem. Hátulról nézi a lány alakját, addigra Katharina gondolatai már egészen másutt járnak, már a rá váró kalandra gondol, az iménti és az egy hét múlva esedékes viszontlátás közötti senki földjére. Legyen így. Csak ő, Hans érzi magát hirtelen üresnek, mint akit kifordítottak és kiráztak önmagára, kifordított burka most cipelheti a nyakára és a vállára nehezedő csontjait, a zsigereit és az összes húst.

Már a taxiban megfogalmaz egy levelet, amely hazatérése után a postán várja majd Katharinát. A vonat, amely elviszi tőle a lányt, csak 35 perc múlva indul el, de az első, ami a férfinak eszébe jut, az, hogy „Isten hozott”.