Harmadszorra olvasom a könyvet 7 éves lányomnak. Imádja Berzsiánt, Zsebenci Klopédiát és Sróf mestert. A gyerekirodalom remeke, az egyik legjobb szókincsfejlesztő könyv, a magyar nyelv sokszínűségét talán ezzel lehet a legjobban bemutatni. Elképesztő a humora és csodálatos szófordulatokkal van tele. Az emberi érzelmek jó dolgok, még akkor is ha néha saját magunkat sem értjük. Lehetünk dühösek, szomorúak, irigyek, megbocsátók, kedvesek, nagylelkűek és bátrak, aztán megint dühösek, de a legfontosabb: a barátság mindenek felett. Berzsián és társai életre nevelnek.

Hét éves a lányom, hét éve minden este mesélek. Hiszek benne, hogy a mesék segítik a gyerekeket abban, hogy ha valami rossz történik velük, azt csak egy múló állapotnak tekintsék, hiszen ők is hősök, és a hétfejű sárkányt minden mesében legyőzi a jó. De nekünk, felnőtteknek ki mesél? Sikeresen átmentünk a próbákon? Kézben tartjuk a saját életünket? Felelősséget tudunk vállalni önmagunkért és másokért? A világ mesekincstárában a felnőtté válás a leggyakoribb téma. Mára eltűntek a beavatási szertartások, a rítusok, amelyek a fiatalokat segítették a legnehezebb határ átlépésében, a felnőtté válásban. Boldizsár Ildikó meseválogatása bemutatja, hogy a világ minden táján hasonló nehézségeket élnek meg a fiatalok, kedvesen és szórakoztatóan mesél a felnőtté válás problémáiról: az útnak indulásról, a szülőkről való leválásról, a közösségek megtalálásáról, az intimitásról, az elköteleződésről. Ajánlom minden férfinak és nőnek, felnőttként, gyerekszívvel.

Ritkán, de szerencsére egyre gyakrabban találkozhatunk olyan mesekönyvekkel, amik képesek felvenni napjaink ritmusát. Nem ragaszkodnak a régi, jól bevált panelekhez, hanem mernek újítani, alkalmazkodni, fejlődni. A könyv pörgős, izgalmas, friss és frappáns, olyan ötletekkel, amiktől olykor nem csak a kicsiknek, nekünk is leesik az állunk. A gyerekek egyedi gondolkodását, és ebből fakadó találékonyságukat ünnepli ez a nagyszerű mesekönyv.

A Graffaló azért az egyik kedvenc gyerekkönyvem, mert vicces, okos és nevetve tanít meg az élet nagy dolgaira. És angolul is nagyon jó!

A Göröngyös Úti Iskola első osztályának kalandjai minden kisdiák számára érdekesek, a gyerekek könnyen magukra ismernek. Jó példát mutatnak, de nem erőltetetten, hanem kedvesen és szórakoztatóan. A Hello, felség! című epizódban feltűnik egy új diák, aki furcsán viselkedik, és még furcsábban öltözködik. Először kiközösítik, aztán befogadják, végül megszeretik. A suli diákjai pont annyira átlagosak és különlegesek, mint bármely más iskolában, tanulságként pedig levonhatjuk, hogy a gyerekek itt is sokkal rugalmasabbak és befogadóbbak, mint felnőtt társaik. Kertész Erzsi gyerekkönyvei mindig egyfajta otthonosságérzetet adnak, olyan, mintha a saját gyerekeink történeteit olvasnánk.

Dániel András kuflijai egyedülállóak a mai mesefigurák között. Bármilyen furcsán is hangzik, de a gyerekek azonosulni tudnak ezekkel a bizarr lényekkel, hiszen pont úgy viselkednek, mint ők maguk: néha kalandra vágynak, néha lustálkodni szeretnének, néha bátran viselkednek, néha pedig nagyon megijednek, néha kifejezetten kedvesek a többiekkel, néha pedig szeszélyesek és gorombák. A könyv nagy erőssége a humora. A kuflik persze önmagukban is viccesek, de a körülöttük folyton csivitelő háttérszereplők nem csak a lányomat szokták megnevettetni, hanem gyakran engem is.

Amikor ezt a könyvet olvastuk, a kislányom már nem húzta az időt lefekvés előtt, hanem kifejezetten várta az esti mesét. Ez a csodálatos történet képes a gyerekek nyelvén megfogalmazni a gyász, az igazságosság, és a feloldozás bonyolult fogalmait - nem kerüli meg a világ nehéz kérdéseit, inkább közelebb hozza őket a kicsikhez.