Je suis Amphitryon

Már el is megy? Ki gondolta volna?
A kávét se issza meg? Pedig felkeltem hajnalban,
hogy az ágyba vigyem neki. Hogy elhiggye,
ő itt az alfahím, a fedezőmén, a város fasza.
Kár tagadni: egy vibrátor is érzékibb nála.
És még kávét se kér, csak teszi a dolgát.
Ezt csak gondoltam, nem mondtam ki,
míg azon tűnődtem, hogy alvást színlelek,
és megvárom, míg a hajnal leple alatt hősiesen
eliszkol. De nem, úgy döntöttem, hogy
jó kislány leszek. Elhitetem vele, hogy fontos nekem.
Hogy megint boldogra szopatott és szerelmesre
kúrt. Hogy csak őt szereti, Amphitryont, hűséges
Alkménéje. Azt mondták, olvassak kortárs női
prózát, hogy lássam, milyen egy erős női hang.
De már nem volt hozzá energiám. Csak úgy mondom,
amit az évek alatt mellette megtanultam. A házasság
törvénye állítólag tönkreteszi a boldogságot.
Az ő boldogságát biztosan.