Versek a hagyatékból

Ez a könyv Weöres Sándor hagyatékából előkerült verseinek egy részét gyűjtötte össze, mindazokat, amelyeket az olvasó sem az Egybegyűjtött írásokban, sem A sebzett föld énekében, sem a Kútbanézőben nem találhat meg. E költemények vagy csak újságokban, folyóiratokban jelentek meg, vagy kiadatlan művek, variációk. Egészen ifjúkori írások éppen úgy belekerültek a kötetbe, mint érett alkotások, kompozíciók, szerelmes- és gyerekversek, rögtönzések, ritmikai játékok, dalok, míves ars poeticák és az ötvenes években hallgatásra ítélt költő passzív rezisztenciájának művészi dokumentumai.
A költészetben csak egy metafizikai elemet ismerek: a nyelvet írta Weöres Sándor , ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és felületet, vagyis a legfizikaibb egyúttal a legmetafizikaibb is. Hogy ugyanazokkal a szavakkal, melyekkel egy doboz cigarettát kérhetek, vagy egy vigyázatlan utcai járókelőt összeszidhatok; s tán nem is bonyolultabb mondanivalót kifejezve: oly remekművet lehet létre hozni, melytől az olvasóra delejes sugárzás árad és egész lénye más erőviszonyok szerint rendeződik, ez olyan csoda, mintha egy tündér testet-öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen igazi metafizikája, nem pedig az, hogy tartalmilag milyen világképet öltöztetünk szavakba.