A repülés rövid története - Leonardo Da Vincitől a világháborúkon át a XXI. század végéig

Elődeinkben alighanem már az öntudatra ébredés pillanatától kezdve felébredt a vágy, hogy a természettől ellesve ők maguk is megtanuljanak szabadon szárnyalni a végtelen levegőóceánban. De sajnos egy ideig minden próbálkozás hasztalannak bizonyult: ami szemmel láthatólag könnyen ment a madaraknak, az a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült az embereknek. Kudarc kudarcot követett, az őrült próbálkozók és az önkéntes feltalálók akik időnként egy szakadék széléről vagy egy magas toronyból ugrottak le legjobb esetben is csak csonttöréssel úszták meg a szabadeséstől alig különböző bemutatót. Úgy tűnt ekkor, hogy a repülés végleg beköltözött a megvalósíthatatlan álmok birodalmába, de az egymást követő nemzedékek sorából mindig kerültek ki olyan vakmerő megszállottak, akik nem adták fel egykönnyen. És egyszer csak elérkezett az a nap, amikor a képzeletbeli utazások ideje végérvényesen lejárt, és a repülés a valóság részévé vált! Ma már tisztelettel vegyes bámulattal csodáljuk azokat a hártyaszárnyú, törékeny gépezeteket, amelyekről csak nagy képzelőerővel hihető el, hogy valaha is képesek voltak repülni. Elismeréssel tartozunk tehát mindazoknak, akik hajdanán vállalták a valóságos istenkísértéssel felérő, nyaktörő repüléseket. A mai villámgyors, a hang sebességéének többszörösével repülő gépekhez képest ezek a szelíd szitakötők mára a rég letűnt időknek, de egyben egy emberibb világnak váltak csendes mementóivá.