Absztraktok - Vitéz Ferenc versei

Uzsonyi Ferenc absztraktjai expresszív lélekaktok. Nem a test, hanem a lélek vetkőzik meztelenre, indulatok lobognak a képek festékbőrén. Szorongások és haragok, csalódások, rácsodálkozások, örömök és virágnyílások, felszikrázó vágyak, fojtott könnyek tündökölnek-kavarognak-sikonganak-hörögnek, a figura kényszerétől megszabadulva, asszociatív látomásos kompozicíókban. Szinte naponta születik ilyen nagyobb méretű kép, melynek a bátrabb berendezésű lakásokban és a modern múzeumi gyűjteményekben egyaránt ott a helye. Mindegyik drámai főszerep: sorsot hordoz, szíekbe és ébredés-gesztusokba kódolt világmodell a festmény. Uzonyinál az absztraktció egyrészt a kimondást segítő, bűntől való szabadulást, katarzist szolgáló stíluseszköz, nyomokban rejtőzik - hogy mindenki lássa lelkét ebben az angyalléptű, alkotó örömben...(Vitézi Ferenc)