Moszkva kva-kva

A 2009-ben elhunyt Akszjonov 2006-ban megjelent regénye stílusában a Moszkvai történet nagyrealista prózáját folytatja, de ebből most váratlanul nem realista történet, hanem a sztálini Szovjetunió paródiája, fergeteges történelmi bohózat kerekedik ki. A szerző dús fantáziával és leleményes nyelvezettel megteremt egy sor történelmi legendát, amelyek a korabeli Moszkvában keringő híreszteléseken és hiedelmeken alapulnak, s a mitikusan felnagyított és túlszínezett alakokban kirajzolódik a háború utáni új nemzedék ellentmondásos érzelmi viszonya a kor és Sztálin iránt. A regény főhősei a szépséges Glikerija Novotkannaja és vőlegénye, Kirill Szmelcsakov hatszoros Sztálin-díjas költő az ötvenes évek elején épült gigászi moszkvai felhőkarcolók egyikében laknak. Romantikus szerelmi történetük egyszer csak váratlan fordulatot vesz, Szmelcsakov ugyanis nem egyszerűen költő, hanem a nemzet bálványa és amellett a vezér egyik kedvence. Sztálin ugyanis öregkori szeszélyből meg van győződve róla, hogy ő az egyetlen, akire mindig számíthat, ezért esténként olykor magához hívja a költőt, hogy társaságában próbálja elhessegetni nyomasztó rémálmait, melyek főszereplői Joszip Broz Tito hajdúi. Aztán megkezdődik a féktelen és őrült kalandok sorozata, amikor 1953 márciusában a Moszkvában titokban összegyűlt szerb-makedón-szlovén-bosnyák-horvát erők valóban megostromolják Sztálin dácsáját.