Hanghordozó

Itt az alig van, az ?ppenhogy, a meg sem t?rt?nt. Folytonos alakul?sban, r?gz?tetlen?l. De akkor mindig minden szimpla itt ?s most? Nem eg?szen. Alig vagy ?ppenhogy, vagy m?gsem, ?s mindenki b?rki, senki senki - de V?gi J?nos vakmer? k?s?rlet?nek ?ppen az a legpomp?sabb eredm?nye, hogy ezek a radik?lis immanenciapillanatok, amelyekr?l h?sei - tudtukon k?v?l(?) - besz?molnak a hangr?gz?t?nek, amelyet valaki visszahallgat, hallgat ?s komment?l, amit valaki (m?s?) leg?pel, amit valaki (? ?s mi) elolvas, semmik?pp sem z?r?dnak magukra: att?l m?g, hogy itt minden megism?telhetetlen (nincs azonoss?ga, amit ism?telhetne), semmi sem egyszeri; ?s att?l m?g, hogy minden k?l?nb?z? (alakul?sban van), semmi sem radik?lisan m?s, mint b?rmi egy?b: az alakok, a szitu?ci?k, az ?rzetek mintha ism?tl?dn?nek, de mintha ?ppen hogy m?sk?pp; mintha a v?ratlan, amelyet az egyik besz?l? m?ni?san kiiktatni igyekszik, legradik?lisabb form?j?ban ?pp mint d?ja vu t?rne be, ism?tl?sk?nt k?l?nb?z?ssel, a par excellence hideglel?s (Unheimlich) tapasztalatak?nt. Legyen el?g ennyi: ez a sz?ntelen el?h?v?s, folyamatos expoz?ci?, ami rendre valami valahol valakivel megt?rt?ntet h?v el?, de mindig ?pphogy m?sk?pp - bel?l?nk, az olvas?ib?l is. Minden b?rki tapasztalata, ?s itt most mindez lehet, v?ratlanul, a mi?nk. Mert amit megszoktam, az nincs, m?g ha n?zem is. Sipos Bal?zs