Az ígéret földje felé

,,Eljött a mondható dolgok ideje" - írja új könyvében Rilkét idézve az idén kilencvenéves Ungváry Rudolf. Kérlelhetetlen írói ethosza szerint az egyéni és a történelmi múlt megragadásának lehetősége a személyes és a közös tapasztalatok feltérképezésében rejlik. Ezt a programot, a valóság mind teljesebb rekonstrukciójára való törekvést következetesen vállalja az 1980-as évek vége óta megjelenő irodalmi műveiben. Az ígéret földje felé összegző gyűjtemény, amely az utóbbi években született prózai írásokból válogat. Izgalmas család- és helytörténeti nyomozásai során az elbeszélő újabb és újabb megfejtendő titkokba botlik, de sosem adja fel: ha a kutatható tények elfogynak, vagy a véletlen, vagy a képzelet segít magyarázatokra lelni, kitölteni a réseket.Nem szűnnek azonban azok a fájdalmas hiányok, amelyek a szeretett társ és a szülők halálával keletkeznek az ember személyes történetében. Ungváry Rudolf megrendítő őszinteséggel veszi számba a veszteségeket, a feltámaszthatatlan múltat és az ígéret földje felé távolodó arcokat.Ungváry Rudolf 1936-ban született Budapesten. Egyetemi hallgatóként részt vett az 1956-os forradalomban, ezért 1957-ben Kistarcsára internálták, és csak 1959-től folytathatta újra gépészmérnöki tanulmányait. Dolgozott vasesztergályosként, a Vigilia filmkritikusaként, információs mérnökként, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként. A rendező rendszerek és a fogalomelmélet kutatója. Az Örley Kör és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1959-től kezdve írt a második nyilvánosságban. Elbeszélései és publicisztikái a felszabadulása, 1989 óta jelennek meg rendszeresen. 2011-ben Füst Milán-díjat, 2019-ben Szépíró-díjat kapott.