Napból vagy, porrá leszel - A fehér ember esete Indiánföld lakóival

„Domingo, mit gondolsz, mi ez a maskara rajtam? Mi ez a guanakóbőr- köpeny, és mik ezek a vörös meg fekete foltok az arcomon? Akik ismer- nek, bizonyára azt gondolják rólam, hogy elment az eszem, és képtelen vagyok felfogni, hogy a tehuelchék világának annyi. Te meg, aki első ta- lálkozásunkkor még nem ismertél, fogadjunk, hogy azt gondoltad magadban: ťJé, egy igazi tehuelche ló- háton... termete magas, ar- cát feketére és vörösre má- zolta, milyen jó, ettől az egész lénye valahogy olyan végtelenül nemesnek tet- szik; olyan oserőt sugároz, amivel ma már csak az ős- ember-barlangok falait bo- rító festményeken talál- kozni...Ť Hát Domingo, nem hibbantam meg, és nem a múltba révedő nosztalgia vezet... Hanem az a szomorú helyzet állt elo, hogy a fehé- rek, amikor elvették a mi jól muködő régi világunkat, nem adtak he- lyette újat... Mert én esküszöm neked, ha már így alakult, én szívesen lennék egy virágzó, jól muködő új fehér patagóniai társadalom része. De akik elvették a mi régi világunkat, nem adtak helyette újat... Ez a guanakóbor-köpeny és ezek a vörös meg fekete foltok az arcomon ezért nem a mi letűnt, régi életformánknak az emlékei, hanem a civilizált vi- lág totális csődjének a gyászos jelvényei..." Részlet a „Szellemlovasok játszótere" című fejezetből