Tűzfény - Firelight

Ahogy megláttam, majd mikor kezembe vettem a könyvet, az első pillanatban megfogott a harmóniája. Nemcsak a borítón található különleges grafikai alkotás, hanem a könyv egészének esztétikuma. Ez az érzés a versek olvasásával csak fokozódott. A "tűz" nemcsak mint szimbólum jelenik meg a kötet oldalain (az "Éjbe-omló alkonyat" c. versből "Parazsat ont A horizont"), hanem egyfajta belső tüzet lobbantanak lángra a költő sorai ( a Tűzfény c. versből "Szemünk a tűzből fényt lopott Most benn lobog és fenn lobog..."). Az érzelemkeltő, hangulatteremtő hatást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a könnyem is ki-kicsordult a egy-egy vers olvasása közben (az Útravaló c. versből "Most, hogy elmegyek adjátok útravalóul a szeretet melegét, mert hideg leszek nélkületek."). Ami még megfogott, az a versek dinamikája és életszerűsége ("A hajó" c. versből "Halld hogy kopog a kalapács, szelíd kérges kezünk ma apás szeretettel dédelgeti fa-fiát." "Hajt a munka hevesebben, szikra pattan, forgács reppen gyalunk alatt szertefoszlott, döng remegve tömör oszlop"). Tábory Maxim versei, a Tűzfény c. kötet oldalain, két nyelven, magyarul és angolul, olvashatóak. Annak aki szereti és érti az angol nyelvet, ez mindenkepp plusz élményt nyújt, mert a művek alapvető tartalmi elemei és jelentésük mindkét nyelven ugyanaz. Nem véletlen, hogy munkássága (költészete, műfordításai) az Amerikai Egyesült Államok területen szeles körben ismert és elismert. Szívből ajánlom hát mindenkinek ezt a szívdobogtató kötetet.

Tábory Maxim, amerikai magyar költő és műfordító műveit kevesen ismerik idehaza. Korábban már találkoztam néhány versével a neten, különböző oldalakon, és nagyon tetszettek. Szörfözés közben, a neten böngészve rábukkantam, hogy a Libri Könyváruház árusítja a kétnyelvű Tűzfény - Firelight c. válogatott verses kötetet, amely ez évben jelent meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Úgyszintén felkeltette figyelmemet a borító-rajz, amihez hasonló stílusúval könyvön még sohasem találkoztam. A kék-fehér-zöld árnyalatok pasztell színei kellemesen harmonizálnak egymással. Megrendeltem, s amint kézhez kaptam, egy ültömben átolvastam. Közel állnak hozzám a természetet szerető versek. Most, a téli fagy közeledtével, a szomorú "Jégvirág" különösen meghatott: "...a dérre dermedt ég alatt / kristály alakunk / fehér és szürke árnyalat / ... vagy szélben fázó fellegek, / reszketnek hószín ajkaink, / ezüstös testünk megremeg... Másutt, "A Hegyekben" felidézi bennem nyári vakációim emlékeit, az ormokon fölsugárzó hajnalokkal. "A Szél" kétségtelenül az Amerika déli államaiban gyakran dúló hurrikánoktól volt inspirálva. Benne a megszemélyesített szél, előbb mint enyhe szellő virágokat "csókolgatva csókol", de aztán más, haragos hangulatban öntelten kiáltja: "Dühömben téged okollak! Háborúzok a földdel és lakóival...gyökeresen tépek ki fákat...senki sem mer ellenállni. Elpusztul aki megkísérli". A Szívdobbanások ciklus "Lángvirág"-jában írja a frissen nyílt rózsákról: "Bíborba bomló szépségek / forró ajkammal érintem kelyhetek. / Az "Együtt dobogó szívünk"-ben; "együtt dobogó szívünk... a szépség virágaival ékesíti életünk". A "Lobbanás"-ban: "Úgy belevág / a vágy az idegek / húrjaiba, hogy testünk megremeg..." A "Szívbeli sárkányeregetés"-ben az ifjú pár "Zöld mezők felé" megy, ahol letelepednek, s míg táncoltatják a szélben ingó sárkányaikat, szerelmes szemeik "izzó parazsai egybefonódnak." Mivel ismerem Faludy György sok versét és általam igen nagyra becsült a költészete, és emberként is nagyra tartom őt, különösen figyelemre méltónak ítélem meg a kötet végén, a Jegyzetek-ben a szerző Faludy Györggyel való torontói találkozásának leírását. Szívből tudom ajánlani ezt a gyönyörű gyűjteményt minden versszerető olvasónak. Majoros Gábor