Tudást őrző tiszta tenger - Tibeti dalok

Tudást Őrző Tiszta Tenger a hatodik dalai láma neve egy tibeti népdal első sorába rejte. Az 1683 és 1706 között élt ifjú uralkodó nevét dalaiba foglalta a nép, a titkos második életet élő főpap szerelmes énekeit pedig sajátjaként elfogadta, tovább dalolta. Szinte meg sem lehet különböztetni a jáspis méhről, nyíló virágról, a telő és fogyó holdról, magas ágon csüggő gyümölcsről daloló népdalokat a dalai láma énekeitől.

"Kél ragyogás kelet felől,
keleti ég ékes Holdja,
kérlek, ne nyugaton szállj le,
verj tanyát az ég közepén!

mondja a népdal.

A növő hold harmadnapon
fénylő-fehér leplét ölti.
Igérj csak egy fénylő éjjelt,
mely teliholdként sugárzik

szól a dalai láma éneke.


A népdalok között szerelmes énekeken kívül találunk kesergőt, tájdicsérő éneket, gúnydalt, bölcselő dalt, bordalt is. Jelképeit, hasonlatait a tibeti népdal költője a világ tetején élő nép kultúrájából, mindennapjainak tájaiból és tárgyaiból alkotja, sziklás hegyek, lótuszvirág, türkizsárkány, sárga csuhás gúnár tűnik föl a dalokban. E képi világ ugyan számunkra ismeretlen, de a dalok szerkezetében,a természeti képek és az általuk kifejezett érzelmek viszonyában a tibeti népdal a magyarral is rokon vonásokat mutat.

Válogatta, tibetiből a prózafordítást készítette és az utószót írta: Sári László.