Bűn és büntetlenség

Andor egy huszonhat éves fiatal családapa, foglalkozására nézve informatikus, programozó és rendszergazda, képesítésére nézve informatikus, programozó, rendszergazda és gépészmérnök. Feleségével, Tamarával az egy éves kisfiukat nevelik közösen budapesti lakásukban, Gabikát. Andor sokat töpreng és bánkódik elhamarkodottnak gondolt egykori döntésén, nem biztos abban, hogy nem-e hamarkodta el annak idején a családalapítást. Mint nagyon sok férfinak, neki is égetően szüksége van a szabad levegőre, és szomjazza azt, hogy felelőtlenül, gyermek módjára élhessen. A huszonegyedik századi világ ráadásul azt láttatja vele a saját környezetében is, hogy a korosztályából származó ismeretségi köre még a családalapítás gondolata nélkül, könnyed felelőtlenséggel éli az életét, azt a válfajú életet, amiben természetes neki magának is nem olyan régen még része volt, ám annak előnyeit érzései szerint nem élvezhette túl sokáig. Amolyan hiperaktív felnőttként megcsömörlik az egyébként jól fizető állásától, és pusztán a kaland kedvéért felcsap sofőrnek, amely sofőri álláshoz volt egyetemi tanára és egyben jóbarátja, Laci ismeretségi köre révén jut hozzá, és amely állás valamivel még jobban is fizet, mint otthagyott munkahelye fizetett. A környezetéből, többek között a családja irányából rengeteg támadás éri érthetetlennek tűnő váltása miatt, még a magasabb fizetség ellenére is. Egy általa ismeretlen társaságnak dolgozik, akikről időközben megtudja, hogy igen közel állnak a legfelsőbb politikai réteghez, ugyanakkor pedig az egész alvilágot a kezükben tartják. Számos olyan dologra is ráveszik, melyre önként soha nem vállalkozott volna, és ezáltal eldeformálják a személyiségét, amelynek a legalapvetőbb vonásai azonban mégis megmaradnak, és amikor egy mindent megrengető, háborús helyzeteket idéző esemény készül végig söpörni a világon, amely megkívánja az emberség teljes feladását, ő akkor is megmarad nagybetűs embernek.