A hintaszék meséje

Még alig hajnalodott, amikor a hintaszék felébredt. Lóbálta magát egy darabig, aztán hátát a falnak vetette, kiegyenesedett, hadd lássák jobban a szobatársak, hogy milyen derék, így kijárhat neki is egy üdvözlő reccsenés.
Volt is fogantja az ügyeskedésének, mert a tiszteletére nemcsak az egyszerű székek, de a párnázott karosszékek is olyan recsegésbe kezdtek, hogy az unokák azonnal felébredtek.
Nagymamaszék! Nanószék! ugrándoztak jókedvűen körülötte, amint meglátták a fenyőfa alatt.
De hogy került ide?
A legerősebb angyal hozta!
Nanóból igazi nagymama lesz!
Próbáld ki! Próbáld ki! vágtak egymás szavába a gyerekek.
Némi szorongással engedtem a kívánságuknak, és birtokba vettem a nem mindennapi ajándékot. Mennyi mindent kellene tudnia egy igazi nagymamának, akinek ilyen széke van!
Behunytam a szemem és hintázni kezdtem.