Lotte Weimarban

A XX. századi német irodalom egyik kiemelkedőbb szerzőjének e rövidebb műve a monumentális alkotások, A Buddenbrook ház, A varázshegy és a József és testvérei méltó társa. A regény alapötlete ismert irodalomtörténeti tényekből indul ki: Goethe az 1770-es évek elején beleszeretett egyik barátjának mennyasszonyába, Charlotte Buffba, és ez a kapcsolat szolgáltatta az élményalapot a világhírét megalapozó első Werther-regényhez; majd negyvennégy év múlva Madame Buff weimari rokonlátogatása alkalmával rövid időre ismét találkozott a mester és egykori szerelme. Ez utóbbi eseményt választja műve témájául Mann. A rendkívül artisztikus, veretes nyelvezetű történetben a szerző ravaszul készíti elő a költő hosszan késleltetett megjelenését. A Lottét szálláshelyén felkereső különféle vendégek révén, a Goethétől átvett "ismételt tükrözés" rafinált módszerével az író hullámzó hangulatú portrésort vonultat fel a Mesterről, míg végre a regény kicsúcsosodásaként maga Goethe is megjelenik. A nagyregényeknél indokolatlanul ritkábban megjelenő Lotte Weimarban különleges értékét az adja, hogy egyszerre életrajzi regény és művészi vallomás: a Goethével való "azonosulás mitikus szélhámossága" egyszersmind ürügy az alkotásfilozófiai önvizsgálatra, mellyel Mann, miközben hol pajkosan és ironikusan, hol méltóságteljesen tiszteleg egyik példaképe előtt, voltaképpen önmaga alkotói és politikai kérdéseire keres választ.