Aranytányér

"Most jó lenni katonának..." énekeltem vidáman, amikor 1949 őszén bevonultam Esztergom táborba, arra a felhívásra, amelyet az Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium adott ki, s lényege az volt: írók, gyertek katonának. Fél év katonáskodás és utána tartalékos alhadnagyi fokozat - ezért vonultam be, de valójában azt várták tőlünk (mert voltunk jó néhányan, akik jelentkeztünk a felhívásra), hogy mi írjuk meg az új katonairodalmat: verseket, novellákat, regényeket. Akkor, leszerelésem után azt gondoltam, e fél év történetét soha nem lehet megírni. Amikor immáron obsitosként visszavittem a katonaruhámat, elhatároztam: megírom a mélybehullott éveket, kiásom a múltból az aranytányér emlékét s felmutatom a világnak.