LSD és más "csodaszerek" - A pszichedelikumok tündöklése, bukása és feltámadása a nyugati kultúrában

Miért került az LSD másfél évtized eufóriája után feketelistára? Milyen hatása volt a pszichológia és a pszichiátria fejlődésére? Mi közük van a pszichedelikus élményeknek a valláshoz? Hogyan lehetne biztonságosabban használni az LSD-t kutatási, terápiás és önismereti célokra? 1943-ban Albert Hofmann svájci vegyész egy véletlen folytán felismerte az általa megalkotott vegyület hallucinogén potenciálját. A ,,bajkeverő csodagyereket", az LSD-t hamarosan széles körben kezdték el használni: a pszichiáterek alkoholista, depressziós és skizofrén betegeket kezeltek vele, végső stádiumban lévő rákos betegek fájdalmát csillapította; a CIA önkéntesek, elítéltek és gyanútlan civilek ezrein kísérletezve kereste az ideális vallatószérumot; a művészek pedig alkotóképességük fokozását remélték tőle. Az 1960-as évek első felében az LSD eljutott a tömegekhez: szakrális drogként és a társadalmat forradalmasító csodaszerként tekintettek rá. A korszak olyan meghatározó alakjai, mint Aldous Huxley, Allen Ginsberg, Ken Kesey, Timothy Leary, John Lennon vagy éppen Steve Jobs kezdték el használni és többnyire dicsőíteni a ,,savat". Az LSD és más ,,csodaszerek" az első magyar nyelvű összefoglalója a nyugati világ tudatmódosító anyagainak napjainkig bezárólag. Lebilincselő eszme- és kultúrtörténeti munka, amely sorra veszi a pszichedelikumok kulturális, társadalmi, pszichológiai és terápiás aspektusait, és megismertet azokkal a messianisztikus várakozásokkal és irracionális félelmekkel, amelyek a pszichedelikumokhoz mind a mai napig kapcsolódnak.